Folyt. köv.

És igeeeeeeeen, miért is ne lehetne a rossz még rosszabb, és miért is ne folytatódhatna a pechszéria? Nesze nekem... Majd egyszer elmesélem a folytatást...

Egy katasztrofális hét(vége)

Igaz, hogy még nincs vége a hétvégének, de remélem nem lesz folytatása a heti pechszériánknak.

Csütörtökön este ahogy jöttem haza tornáról, észrevettem, hogy a biciklijeink nincsenek a tárolóban. Ahogy feljöttem, megkérdeztem Gábort, hogy nem ő tette-e el valahová. Mivel nem, ezért kihívtuk a rendőrséget, jött két helyszínelő, csináltak képeket, vettek ujj- és láblenyomatot, utána Gábor bement velük, felvették a jegyzőkönyvet. Gábor biciklijéről csak fénykép van, az enyémről "csak" papírok. Én azért vagyok emiatt különösképp szomorú, mert a biciklit anyuéktól kaptam a diplomaosztómra. :(

Pénteken felmentünk Budapestre Gábor anyukájához. Este minden szép és jó volt, viszont másnap reggel egy SMS fogadott anyutól, hogy a 84 éves nagypapámnak combnyaktörése volt, úgyhogy éjjel bevitték a mentők. Szombaton - hajrá magyar egészségügy - nem volt a sebészeten orvos, úgyhogy ma délben műtötték meg. Most beszéltem a kórházzal, a helyzetez képest jól van, de nyugtalan, ki akarja szedni a madzagokat és vért kell kapnia, mert nem jó a vérképe.

Szombaton délután időben el akartunk indulni Budapestről, be is pakoltunk a kocsiba (Gábor el tudta hozni a céges BMW-t), Gábor betette a kabátját a csomagtartóba, becsukta a csomagtartót... ahogy ez megtörtént, leesett neki, hogy a kabátjában van a kocsikulcs, a csomagtartót pedig nem nyitja a központi zár, ergo ahogy becsukta, be is záródott. Próbálkozott mindenféle trükkökkel, hogy kinyissa az ajtót, de csak nem akart sikerülni. Mivel business class BMW, ezért olyan okosan oldották meg, hogy sehogy nem lehet a csomagtartóhoz hozzáférni, csak az ajtó felnyitásával. Node, kb. fél óra után - miután se a hátsó ülést nem lehetett eldönteni, se a kalaptartót felemelni - az én okos párom rájött a megoldásra: kiszedte a kalaptartóból a hangszórót, benyúlt (egy kb. kar vastagságú lyukon) és kihalászta a kabátjából a kulcsot, így el tudtunk indulni. :)

Szóval van még pár óra a hétből, remélem, most már nem történik semmi, mert ez a 3-4 nap történése épp elég volt.

Drága Nagypapám! Tudom hogy nem olvasod, de akor is kérlek, hogy gyorsan gyorsan gyógyulj meg és szedd össze magad, mert még szülségünk van Rád, nagyon szeretünk!!!

Születésnapok és farsangi buli

A legnagyobb unokaöcsém március 2-án lett 8 éves nagyfiú, édesanyám pedig 4-én ünnepelte az 53. születésnapját. Mivel mindkettő hétköznap volt, csak telefonon köszöntöttük fel őket, de szombaton mindenki otthon volt Ságváron és együtt ünnepeltünk. Mi délelőtt korán hazamentünk már, mert ebéd után el kellett indulnunk vissza Kaposvárra. Délelőtt beszélgettünk, és társasoztunk Marci új nyomozós játékával. Megebédeltünk, majd megköszöntöttük az ünnepelteket és egy kis beszélgetés után hazajöttünk.

Itthon pihentünk egy pár órát... rápihentünk az esti farsangi karaoke bulira. :)

7 körül elkezdett szállingózni a társaság: egy haverunk, egy barátnőm, Gábor huga és az ő barátnője. Barátnőm megcsinálta a jelmezemhez illően a hajam és a sminkem, felöltöztünk Gáborral és fél 10 körül lementünk a buliba. Végülis csak a mi társaságunk volt beöltözve, de nálunk a 90%. Nagyon jópofa jelmezek voltak, a hangulat is nagyon jó volt, úgyhogy összességében szerintem jó kis buli volt, sajnálhatja, aki lemaradt.

És a képek: