Házitündér

Az elmúlt két napban háziasszony-házitündér fokozatra kapcsoltam. :)

Tegnap délután 16:10-kor értem haza. Nem volt sok időm, mert 5-kor találkoztam két barátnőmmel. Így hát egyből feltettem a vizet a (zacskós) rizsnek, mert megígértem Gábornak, hogy estére a maradék husihoz csinálok neki. Namost, ez ha gyors vagyok, akkor is 10+15 perc minimum, tehát legkorábban 35-kor készültem volna el. Természetesen most a víz nem forrt fel olyan gyorsan, ahogy én szerettem volna, így pontban 45-kor tudtam csak elindulni. De azért amíg a rizs készült elpakoltam az edényeket elmosogattam, rendet tettem a szobában és a konyhában, kiszellőztettem, tehát nem unatkoztam.

Ma pedig... hát nem indult a legjobban a reggelem. Reggel Gábor felébredt 7-kor, én felébredtem fél 9-kor, Gábor sehol. :( Hagyott egy cetlit az ajtón, hogy be kellett mennie dolgozni, 10 körül jön... 9-kor hívott, hogy a főnökasszony kitalálta hogy leltározni kell de neki elfelejtett szólni, úgyhogy csak délután jön. :(

Úgyhogy felkeltem, elmosogattam, kitakarítottam a konyhát, felporszívóztam a konyhát-előszobát-fürdőt, felmostam, kimostam, kiteregettem, lementem a boltba. Most még le kéne törölgetni a hálóban és a nappaliban, de semmi hangulatom nincs hozzá. Az az igazság, hogy semmi máshoz se, igazából inkább elmennék egy igazi hátizsákos-szendvicses erdei kirándulásra; de majd máskor. :)

Kezdek büszke lenni a háziasszony-mivoltomra. :)

Fásultság

Nem is tudom, hogy meg akarom-e írni ezt a bejegyzést, de most úgy kikívánkozik belőlem. Azt se tudom, mi hozta ki belőlem, biztos ez a randa őszi idő, vagy a sok minden, ami felgyűlt bennem, de nem is az a lényeg.

Van ugye egy munkahelyem, ahol dolgozom lassan 1,5 éve. Jó csapat - 1-2 összezörrenéstől eltekintve -, jó hangulat, a kollegalitás néha hiányzik, dehát nem lehet minden tökéletes. :) Szóval magával a légkörrel nincs bajom. Konkrétan a munkámmal magával sincs probléma... azon kívül, hogy egy olyan munkát végzek (diplomás, nyelvvizsgás létemre), amihez max. 8 általános kell. Reggel megjön a posta, szét kell válogatni, különböző iktatókönyvekbe beiktatni. Ezzel végzek kb. 8-10ig. 10 után nekiállok a kimenő postázásnak: a lehozott számlákat szétválogatom, borítékolom. Ebéd után ezt folytatom, majd beírom a postakönyvbe az ajánlott leveleket. Ezen kívül hozzám futnak be az apróbb és nagyobb kérések (eldugult a WC, műszaki vagy telefonos probléma, csomagátvétel...), amikre meg kell találnom a megoldást.

Ebből is látszik ugye, hogy az agyamat, kb. egyáltalán nem használom... És ez az, ami nagyon nagyon idegesítő. Legszívesebben felmennék a tulajdonoshoz, és a szemébe mondanám: "Cseszd meg, én ennél értelmesebb vagyok, többet tudok, többet érek!!!" De nem tehetem meg, mert nincs semmi lehetőség cégen belül, azt meg nem akarom kockáztatni, hogy elküldjenek, mert a városban sem nagyon van lehetőség, költözni meg nem akarunk. Múltkor már a gazdasági igazgatónak is jeleztem hogy járok pénzügyi tanfolyamra, elvileg azt mondta, hogy számításba veszi, de 2 hét múlva már nem is emlékezett rá.

Nagyon remélem, hogy ha elvégzem ezt a tanfolyamot, akkor lesz lehetőségem máshol elhelyezkedni, váltani, mert ennek így nem lesz jó vége, úgy érzem. :(

Na ez volt eddig a leglehangoltabb bejegyzésem, bocsánat érte, dehát ez az én blogom az én érzéseimmel, és most valahogy jobban érzem magam, hogy ez kijött belőlem.

Kaposvári séta

Szombaton megragadtuk a kora délutáni jóidőt, és lementünk sétálni a városba. Megnéztük a szép, új sétálóutcáinkat és végre alkalmam nyílt (igaz, csak mobillal) lefényképezni az új szobrokat. Íme az elkészült alkotások :-) :

Születésnap

Tegnap megértem ezt is, elértem a matuzsálemi 25. életévemet. :)

Most már - miután anyunak elmondtam, és nem kapott szívinfarktust - leírhatom, hogy Gábortól Egy piercinget kaptam a köldökömbe. Soha nem gondoltam, hogy nekem ilyenem lesz, de a múltkor, amikor Gunarason voltunk fürdeni, láttunk egy szépet egy hölgyön, és nagyon megtetszett mindkettőnknek. Így hát pénteken elmentünk munka után és lövettünk egyet. :) Maga a lövés nem fájt, inkább mikor a hűtés hatása elmúlt, akkor fájt kicsit az, hogy a bőröm alatt van ez a bigyó, meg néha hajolni, ülni nem a legkényelmesebb vele, de ez elvileg hamarosan elmúlik.

Természetesen Anyukám volt, akitől az első telefont kaptam, a születésem percében köszöntött fel. :) Este pedig kaptam tőle egy e-mailt. Nem idézem az egészet, de mivel nagyon megfogó és szép levelet írt, részleteiben a nyilvánosság elé tárom:

"Drága Kislányom!

Ma egész nap rád gondoltam…

Huszonöt éve ilyenkor már találkoztunk a számodra új világban. Hiszen reggel csak felmutattak, aztán elvittek, és csak este hoztak oda hozzám. Sajnos, régen ez így volt.

Bevallom, sírtam örömömben. Olyan szép voltál! Kis, formás fejed, barna bőröd, gyönyörű arcocskád volt, és nagyon hasonlítottál édesapádra. Egész más volt, mint 6 és 8 ével azelőtt. 19 és 21 évesen az ember másképp éli meg a csodát, mint 27 évesen. Akkor valahogy természetes és magától értetődő csoda volt, most pedig egy AJÁNDÉK CSODA. Köszönöm Neked ezt a csodát. Köszönöm, hogy minket választottál, hozzánk érkeztél. Köszönöm a boldogságot, amit csak egy kisbaba hozhat magával. Köszönöm az együtt töltött éveket, a jókedvet, a vidámságot, a néha együtt-szomorkodást, hiszen ez is hozzátartozik az élethez.

Köszönöm, hogy vagy nekünk.

Születésnapod alkalmából kívánom Neked, hogy további életedben kísérjen az ég kékje, a nap fénye és melege, a sírig tartó szerelem, és ami a legfontosabb, gyermekeid mosolya. Mert lehet egy nőnek csodálatos munkája, hivatása, legbüszkébb mindig a gyermekeire lesz. Ezt tapasztalatból mondom.

Legyél mindig ilyen szeretetre méltó, nyílt és vidám. Szeresd továbbra is az embereket, és akkor nagyon sok szeretetet fogsz visszakapni.

Nagyon sajnálom, hogy ma nem lehettünk együtt. De gondolatban egész nap veled voltam, a 25 éves kislányommal, és azzal a 25 évvel ezelőtti, pár órás kislányommal. Meg a közben elröppent 25 évvel…

Édes Kislányom! A jó Isten éltessen!

Szeretettel: édesanyád

Szóval ilyen szépet kaptam az én anyukámtól, valamint a nővérem is írt egy szép bejegyzést a blogján, köszönöm Timi!

És itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem annak a renegeteg ismerősömnek, akik felköszöntöttek születésnapom alkalmából akár iwiwen, facebook-on, skype-on, MSN-en, SMS-ben, telefonon, és még bármilyen módon. :) Nagyon aranyosak vagytok és jól esett hogy ennyien gonoltatok rám!

Fárasztó napok

Azok vannak mostanában folyamatosan: fárasztó, de boldog napok. Gáborom múlt csütörtökön lebetegedett, vasárnap már eljutott arra a pontra, hogy kihívtuk az ügyeletes orvost, aki közölte, hogy tüdőgyulladása van. Természetesen folyamatosan csináltam a finom meleg teát, vacsit, stb. Ma megy vissza a háziorvoshoz, elvileg már jobban van, a háta már nem fáj, még köhög és egy kis hőemelkedése van,de az valószínűleg a gyógyszer mellékhatása.
Emellett ugye nekem itt a meló-suli-torna háromszög is, tehát otthon nem sokat vagyok.
Viszont egyben boldog napjaim is vannak, mert most nagyon kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, a sok gond és anyagi nehézség ellenére, ami most ránk szakadt mégis boldogok vagyunk és szeretjük egymást remélem még nagyon sokáig. :)

Szerdán szabadságon voltam, akkorra kaptam időpontot a Polgármester Úrhoz. Hááátt.... amennyire nagy lelkesedéssel és parával indultam oda, annyira nagy lelombozódással jöttem el. :( Kemény 10 percet voltam bent, abból is hármat voltam konkrétan a Polgármesterrel, a többit az asszisztenséve, alpolgármesterrel, nem tudom ki volt ő. Nagyvonalakban felvázoltam, hogy ki vagyok és miért jöttem, megmutattam a programjavaslataimat, aztán közölték, hogy ezek a programok nagyrészt vannak is. Én meg erre közöltem, hogy akkor A) nem jó a propagandájuk, B) nem olyan programok, amik lekötnék a városlakókat, ezért mennek el más rendezvényekre inkább.
Úgyhogy úgy érzem, nem lesz ebből semmi, de a tőlem telhetőt megtettem.

A mai nap meglepetése volt, hogy egy nagyon kedves kollegám, haverom, Zsolti ma bejött a recepcióra és hozott nekem szülinapi ajándékot. :) Arra számítottam, hogy max. felköszönt vagy ad egy tábla csokit, de tök kis ötletes perselyt meg egy kis "üzenetrögzítő csipeszt" kaptam tőle. :) Nomeg egy csokit, mert tudja milyen édesszájú vagyok. :)

Ma megkapom Gábortól az ajándékomat (nem írom le, mert Anyu, ki fogsz akadni, elég lesz majd ha meglátod) :), este jönnek vendégek, úgyhogy gyorsan kreálok is valami kis vacsit, a vasárnap meg a mienk lesz Gáborral. :)

Szép hétvégét mindenkinek, maradjon ilyen szép napsütéses az idő, mint most! :)

Ja, ha esetleg olvassátok: Nagy Ági, Dobrai Viki, Jeremiás Judit, Fegyencem, nagyon boldog szülinapot kívánok nektek!

Felhívás!!!

http://segitsdaninak.blogspot.com/

Pár héttel ezelőtt írtam már egy blogról, ezzel kapcsolatosan egy csapat segítő szándékú emberről, akiknek az elején egy céljuk volt: közös barátnőjük agydaganatos kisfiának támogatása. Azóta a kisfiút megműtötték, kint van a kórházból, lábadozik. Később a kisfiú anyukájának kérésére hasonló sorsú, támogatásra szoruló gyerekeket támogatnak a befolyt összegekből. Hogy honnan tudom, hogy ez nem átverés? Egyrészt onnan, hogy ez az oldal és a gyűjtés ötlete a nővéremtől származik; másrészt onnan, hogy ez a dolog nem arról szól, hogy "héé emberek gyűjtsünk pénzt!", hanem vannak, akik készítenek ékszer, dísztárgyat, sütit, stb., azt licitre bocsátják, és a licitálók pedig egy bankszámlára utalják a pénzt, amit végül eljuttatnak a rászorulóknak.

Ez a csapat most a múlt heti katasztrófát látva segíteni szeretne a vörösiszap áldozatainak, ezért az október 15. és október 31. között lejáró licitek bevételét felajánlja a vörösiszap-károsultaknak!Kérünk mindenkit, hogy ezt most sokkal inkább hirdesse, ahol csak tudja, itt még nagyobb összefogásra és adakozásra van szükség, mint eddig!

Én is kérek mindenkit, aki olvassa a blogomat, hogy segítsen, ha teheti! Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég egy kis kézzel készített valami, vagy egy kis licitálás.