Tegnap délután 16:10-kor értem haza. Nem volt sok időm, mert 5-kor találkoztam két barátnőmmel. Így hát egyből feltettem a vizet a (zacskós) rizsnek, mert megígértem Gábornak, hogy estére a maradék husihoz csinálok neki. Namost, ez ha gyors vagyok, akkor is 10+15 perc minimum, tehát legkorábban 35-kor készültem volna el. Természetesen most a víz nem forrt fel olyan gyorsan, ahogy én szerettem volna, így pontban 45-kor tudtam csak elindulni. De azért amíg a rizs készült elpakoltam az edényeket elmosogattam, rendet tettem a szobában és a konyhában, kiszellőztettem, tehát nem unatkoztam.
Ma pedig... hát nem indult a legjobban a reggelem. Reggel Gábor felébredt 7-kor, én felébredtem fél 9-kor, Gábor sehol. :( Hagyott egy cetlit az ajtón, hogy be kellett mennie dolgozni, 10 körül jön... 9-kor hívott, hogy a főnökasszony kitalálta hogy leltározni kell de neki elfelejtett szólni, úgyhogy csak délután jön. :(
Úgyhogy felkeltem, elmosogattam, kitakarítottam a konyhát, felporszívóztam a konyhát-előszobát-fürdőt, felmostam, kimostam, kiteregettem, lementem a boltba. Most még le kéne törölgetni a hálóban és a nappaliban, de semmi hangulatom nincs hozzá. Az az igazság, hogy semmi máshoz se, igazából inkább elmennék egy igazi hátizsákos-szendvicses erdei kirándulásra; de majd máskor. :)
Kezdek büszke lenni a háziasszony-mivoltomra. :)
Legyél is, csak így tovább, aztán jöhet a baba :D
VálaszTörlésElőbb a saját lakás jöhetne valahogy. :)
VálaszTörlés