Daisypath Anniversary tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzések. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 27., szerda

Fásultság

Nem is tudom, hogy meg akarom-e írni ezt a bejegyzést, de most úgy kikívánkozik belőlem. Azt se tudom, mi hozta ki belőlem, biztos ez a randa őszi idő, vagy a sok minden, ami felgyűlt bennem, de nem is az a lényeg.

Van ugye egy munkahelyem, ahol dolgozom lassan 1,5 éve. Jó csapat - 1-2 összezörrenéstől eltekintve -, jó hangulat, a kollegalitás néha hiányzik, dehát nem lehet minden tökéletes. :) Szóval magával a légkörrel nincs bajom. Konkrétan a munkámmal magával sincs probléma... azon kívül, hogy egy olyan munkát végzek (diplomás, nyelvvizsgás létemre), amihez max. 8 általános kell. Reggel megjön a posta, szét kell válogatni, különböző iktatókönyvekbe beiktatni. Ezzel végzek kb. 8-10ig. 10 után nekiállok a kimenő postázásnak: a lehozott számlákat szétválogatom, borítékolom. Ebéd után ezt folytatom, majd beírom a postakönyvbe az ajánlott leveleket. Ezen kívül hozzám futnak be az apróbb és nagyobb kérések (eldugult a WC, műszaki vagy telefonos probléma, csomagátvétel...), amikre meg kell találnom a megoldást.

Ebből is látszik ugye, hogy az agyamat, kb. egyáltalán nem használom... És ez az, ami nagyon nagyon idegesítő. Legszívesebben felmennék a tulajdonoshoz, és a szemébe mondanám: "Cseszd meg, én ennél értelmesebb vagyok, többet tudok, többet érek!!!" De nem tehetem meg, mert nincs semmi lehetőség cégen belül, azt meg nem akarom kockáztatni, hogy elküldjenek, mert a városban sem nagyon van lehetőség, költözni meg nem akarunk. Múltkor már a gazdasági igazgatónak is jeleztem hogy járok pénzügyi tanfolyamra, elvileg azt mondta, hogy számításba veszi, de 2 hét múlva már nem is emlékezett rá.

Nagyon remélem, hogy ha elvégzem ezt a tanfolyamot, akkor lesz lehetőségem máshol elhelyezkedni, váltani, mert ennek így nem lesz jó vége, úgy érzem. :(

Na ez volt eddig a leglehangoltabb bejegyzésem, bocsánat érte, dehát ez az én blogom az én érzéseimmel, és most valahogy jobban érzem magam, hogy ez kijött belőlem.