Családtalálkozó Baján

Hol is kezdjem... :) Elég nagy és szerteágazó a mi családunk.
Az egész ott kezdődik, hogy apai ágon a nagymamámék hárman voltak testvérek. A mamának a két fia ugye apu és a nagybátyám, a két testvérének pedig van 3, ill. két gyermeke (akik már annyira nem is kicsik) :)
Ez eddig 10 fő, plusz a házastársak. Namost, ennek a sok embernek, van minimum két, de van, akiknek 3 gyermeke, ezek lennénk mi, az unokák. Mi vagyunk 17-en. A nővéreimnek és az egyik unokatesónknak már vannak gyermekeik, ők ugye a dédunokák, ők vannak heten. Az összesen 34.

A nagymamáméknak volt két unokatestvére is, velük is nagyon jóban maradtak. Nekik két-két gyerekük van, egyik oldalon összesen 4, másik oldalon 2 unokával, tehát ők vannak 12-en, ez mindösszesen 46 fő. Ha a párokat is hozzászámoljuk, az összesen végülis 57 fő körülbelül ha jól számoltam (ha nem, valaki javítson ki) :)

Szóval, múltkor tettem fel facebookra gyerekkori képeimet, ezek közül az egyiken az egyik másodunokatesómmal, Zolival táncolunk. A kommentek során kilyukadtunk oda, hogy kéne csinálni egy nagy találkozót, mert sokan vannak, akikkel egyszer (vagy egyszer se) találkoztunk életünk során, és kíváncsiak vagyunk végső soron, hogy kik is a rokonaink.

Így Ágika minden szervező tehetségét latba vetve nekiállt megszervezni a találkozót Bajára. A család igazából Dömösről, a Dunakanyar legszebb kis falvából származik, onnan szóródtunk szét leginkább a Dunántúl környékére. Azért Bajára szerveztem, mert az egyetlen élő nagyszülőpáros ott él, és mivel elég idősek, szerettük volna, ha ők is velünk lettek volna. Sajnos Vali néni lebetegedett, Jóska bácsi pedig otthon maradt velünk, de lélekben biztos velünk voltak.

Páran sajnos munka miatt, Timiék, a nővéremék pedig Regő tüszős mandulagyulladása miatt nem tudtak eljönni. :( Így is sikerült a fele társaságot összehozni, 31-en voltunk végül.

Szombat délelőtt 10-re hirdettük meg az érkezést, Baján a Délhús faházas üdülőjében voltunk. Nagyon szép hely, közvetlenül a Sugovica partján van, aranyos és nagyon jól felszerelt kis faházzal, nagy zöldterülettel, a közelben játszótérrel. Fél 11 környékére jópáran oda is értünk, az egymásnak történő megörülés után úgy döntöttünk, hiába nem ért még oda a bogrács, neki kéne állni az előkészületeknek. Hamarosan megérkeztek Andreáék is, akik hozták a naaaaaaagy bográcsot, és a fiúk (a párja és a fiai) bele is vetették magukat a főzés rejtelmébe. :) Jó kis hangulat kerekedett hamarosan, a legutolsó érkezők 2 körül jöttek meg, mindenki beszélgetett mindenkivel, felidéztünk régi történetet, kifaggattuk egymást, hogy kivel mi történt, mióta nem találkoztunk. 2 körül megebédeltünk, Anci (a három nagymama unokatestvére) mondott néhány szép és megható mondatot, emlékeztünk azokra, akik nem lehetnek már velünk, és megettük az addigra elkészült, finom pörköltet.

Ebéd után volt, aki lepihent, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, vagy sétáltak. A délutáni órákban azok, akik nem aludtak ott, hazaindultak sajnos. :( Az ottmaradottak folytatták a beszélgetést, iszogatást, evést. :) Estére - szerencsére a vihar nem ért még oda - szalonnasütést terveztünk. A fiúk gyűjtötték a fát, volt, aki annyira előrelátó volt, hogy még fejszét is hozott :) és faragtak nyársakat is. Közben a lányok zöldséget mostak, és vágtak össze, és előkészítették a szalonnát is. Nagyon nagy szerencsénk volt, miután mindenki megsütötte a vacsoráját, csak akkor jött a vihar, de akkor nagyon... Csak ekkora jégdarabok potyogtak:

És ez már egy félig-meddig megolvadt...

De szerencsére, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Miután a gyerekek lefeküdtek, elindítottuk a zenét, énekelgettünk, később táncoltunk is páran. :)

Reggel ébredés után reggeliztünk, összepakoltunk és szép lassan mindenki elindult haza.

Nem azért mert én szerveztem, de nagyon jól sikerült kis hétvége volt szerintem. :) És ebben oroszlánrésze van Móninak és Zolinak a vásárlás és egyéb dolgok miatt, Andreának és kiscsaládjának pedig a főzés miatt. Még egyszer nagyon szépen köszönöm nektek!
Remélem, a többiek is hasonlóan jól érezték magukat, mint én. Örülök, hogy megismerhettem a rokonaimat, és remélem, ezentúl többször össze fogunk tudni jönni.

Karácsony és velejárói :)

A Karácsony szokásunkhoz híven több felvonásból állt. Bár ez szerintem mindenkinél így van. :)

24-én kettesben voltunk otthon. Mi csak jelképes ajándékot adtunk egymásnak, hisz amire szükségünk van, úgyis megvesszük, csak azért pedig nem fogunk vásárolni valami „feleslegeset”, mert Karácsony van. Úgyhogy inkább kettesben voltunk, filmet néztünk és ünnepi ebédet-vacsorát, melegszendvicset ettünk. :) Este elmentünk Gábor nagymamájához, megköszöntöttük Karácsony alkalmából és vittünk neki életem első saját készítésű bejglijéből.

25-én délelőtt hazamentünk Ságvárra anyuékhoz. Segítgettünk, beszélgettünk, pihentünk, este pedig vacsi után activityztünk egyet. :)

26-án dél előtt megjöttek Ancsáék is a gyerekekkel. Addigra megterítettünk, az ebéd is kész volt, már csak a Jézuska érkezését vártuk, aki csakhamar csilingelt is. Furcsa volt, hogy ilyen kevesen voltunk, ugye Papa se volt már velünk, és Timiék sem jöttek, hiszen december 20-án reggel 6:40-kor megszületett az 5. unokaöcsém (és leendő keresztfiam), László Csongor György 4100 grammal és 58 centivel.

Így hát „csak” nyolcan karácsonyoztunk. Mindenki nagyon örült annak, amit kapott, mi egy-egy névre szóló törölközőt kaptunk. 

Képek: Karácsony

Ebéd után mi hazajöttünk, pihentünk estig, mert másnaptól ismét a dolgos hétköznapok vártak ránk. :(

Azaz rám csak kedd-szerdán, hiszen csütörtökön reggel jött értem Péter, nővérem párja. Szerda este még elmentünk Gábor szüleihez karácsonyozni, mert ők Hajdúszoboszlón töltötték az ünnepet. Szóval elmentem Timiékhez, mert még mielőtt szült volna, megbeszéltük, hogy ha szüksége lesz rám, akkor 29-30-án szabadságon leszek, el tudok menni segíteni. Szükség is volt rám, mint kiderült… Na nem lettem rabszolga, de segítettem mosogatni, takarítani, vasalni, és elvittem Marcit orvoshoz, akiről kiderült, hogy skarlátos. :( Később sajnos Regő is elkapta, de nem lett súlyos következménye szerencsére.

Képek: Timiéknél

November, december

November 25-én voltunk Budapesten. Gábort hívta meg az egyik beszállító cégük egy karácsonyi vevőtalálkozós vacsorára. Majdnem nem értünk oda, ugyanis hajón volt a vacsora, és fél óra körözés után sem találtunk parkolóhelyet. Végül nagy nehezen sikerült megállnunk, és az utolsó percekben a helyszínre jutottunk. Ott voltak már Gábor kollegái, hozzájuk ültünk le. Az est egy órás hajókázással indult, egy idegenvezető mesélt Budapestről és bemutatta a látványosságokat. Miután kikötöttünk, elkezdték felszolgálni a vacsorát. Hááááttt… Igen érdekes volt :) Igaz, hogy válogatós vagyok, és a főétel egy részét kivéve nem volt olyan, amit ne ettem volna meg, de nem igazán az én ízlésemnek való ételek voltak. Igen gourmet volt eleve, „nagy tányéron kis adag” elven, és némelyik fogásról nem tudtam volna megmondani, mi az, csak a kiírás segített. :) A desszert előtt volt egy brazil táncos bemutató, nagyon tetszett mind a fiúk, mind a lányok tánca. 11 óra körül elindultunk haza, mert elég ködös idő volt, és nem akartunk éjjel hazaérni.
Képek: Karácsonyi vacsora

A december leginkább a munkával és az iskolával telt. Hétvégén vagy nálunk voltak a haverok, társasoztunk, beszélgettünk, vagy pihentünk.

Mikulásra hazamentünk Anyuékhoz, ahova sajnos Timiék nem jöttek, mert 2-3 hete volt vissza a terhességből, így nem akart utazni. Ancsáék jöttek viszont a két kis kópéval együtt. Sajnos a Mikulás érkezését már nem tudtuk megvárni, de a meglepetést otthagytuk, aminek ha jól hallottam, nagyon örültek. Marcinak és Regőnek pedig postán érkezett a Mikulás ajándéka. :) Este pedig a barátainkat vártuk a szokásos activity partinkra :)
Képek: Activity parti

Utána folytatódtak tovább a dolgos hétköznapok. Sajnos ettől, hogy reggel 7-kor elmegyek dolgozni, munka után pedig minden hétköznap este 7-ig iskolába, fáradtabb és kicsit ingerlékenyebb vagyok. Szegény Gábor nem bírja könnyen, de már nincs sok hátra, februárban vizsgázom, és addig is próbálok figyelni magamra, hogy lehetőleg senkit ne bántsak meg.

Közben csinosítgattam a lakást, pakolásztam, takarítgattam. de sajnos a karácsonyi előkészületekre se tudtam annyi időt szánni, amennyit szerettem volna. Az ablakpucolás, adventi koszorú – és karácsonyi dísz készítés sajna elmaradt, remélem, jövőre már lesz időm erre is.

Az utolsó nyári hétvége

A mostani hétvégét részben a pihenésnek szenteltük.
Szombaton itthon tettünk-vettünk, aztán délben elindultunk Balatonalmádiba, ugyanis hivatalosak voltunk Timi barátnőm esküvőjére. Nagyon szép kis esküvő volt, Timi pedig gyönyörű menyasszony volt, Robival nagyon szép kis párost alkotnak. :) Végre találkoztunk - sajnos ritkán van rá alkalom - velük is, Mariannékkal is (végre a férjét is megismertük), és néhány volt gimis osztálytársammal is.
A fényképezés után mi elindultunk Ságvárra, hisz ott pedig közös szüli-névnapozás várt ránk. Csabinak (sógorom) 14-én volt a szülinapja, Bencének augusztus 23-án a névnapja, Timinek 24-én, Regőnek 25-én a szülinapja. És ott volt még Tündi is, nagybátyám párja, neki is 26-án volt a születésnapja. Ezért anyukánk elhatározta, hogy tart egy össznépi kecskepörköltes-grillezős-tortás szülinapot, ami végül nagyon jól sült el. A grillezést Gábor vállalta magára, a kecskepörkölt pedig Anya és Apa érdeme. Nagyon jól sikerült minden, és szerencsére a vihar is megvárta, hogy mindenki befejezze a vacsoráját és megköszöntsük Regőt is:

És Timit is:
Még egyszer boldog születésnapot kívánok az összes ünnepeltnek! :)

Az este egy fergeteges activity-partival zárult, fél 12-ig játszottunk, nagyon jó volt.
Másnap mi délelőtt eljöttünk haza, mert neki kellett állni a hálószoba kipakolásának, mert kitalálták a fiúk, hogy felszedik ott is a parkettát, ha már egyszer a nappalit olyan ügyesen megcsinálták. :)

Hétvégére - ha minden igaz - kész lesz a nappali, össze lesznek szerelve a szekrények, betesszük az ülőgarnitúrát, és akkor szombaton jöhetnek is anyuék látogatóba. :)
Nagyon örülök, hogy épp most jönnek, mert nagyon jó programok lesznek a városban, szeretném kicsit megmutatni nekik, milyen is Kaposvár, amikor pezsgés van.

Hétvége

Szombaton lazulós, pihenős napot tartottunk. Úgy volt, hogy akkor állunk neki festeni a szobát, de a 60 fokos kánikulában nem volt energiánk, úgyhogy DVD-t néztünk az ágyban. :) Este 8-kor Gábor lefestette a hálószoba nagy részét, amit másnap fejezett be.

Vasárnap pedig végre valahára hazamentünk Ságvárra, ahol ott volt mindenki (Anya, Apa, Ancsa, Csabi, Bence, Márk, Timi, Péter, Marci, Regő és a kis pocaklakó, no meg mi Gáborral). Ebédnél megint nagyon furcsa volt, hogy nem 11, csak 10 főre kell teríteni a nagy asztalnál, nagyon hiányzik még mindig a Papa. Régen mindig felhívtam hetente-kéthetente kisebb-nagyobb dolgokkal, és tudom, hogy most például nagyon boldog lenne, hogy saját lakásunk lett. Tudom, tudom, fentről látja, de az teljesen más, hogy már nem tudom felhívni, és elmesélni neki. Délelőtt otthon voltunk, játszottunk a kertben a gyerekekkel, a fiúk meg hűtőt szereltek. :) Ebéd után egy kis pihenés után elmentünk Siófokra Anita barátnőmhöz, megvártuk, míg befejezik az ebédet, és a tündéri kisfiával, Gáborral négyesben elmentünk fürdeni a Balcsiba. Nagyon jó volt a víz, és nagyon örültem, hogy végre lejutottunk. Balatoni lányként nagyon imádom a vizet, ha tehetném, ki se szállnék belőle. :)
Délután időben elindultunk haza, mert itthon még Gábor befejezte a festést.

A hálószoba gyakorlatilag teljesen kész van, ki van tapétázva és festve, letettük a parketta szegélyeit, már csak lazúrozni kell, és feltettük az álmennyezetnek a szegélyeit is.
Már "csak" annyi van hátra, hogy felmossuk a parkettát, felcipeljük az ágyat, amit Anditól kaptunk, és felavassuk a hálószobát. :)
Utána a következő nagy falat a nappali tapétázása-festése-parkettázása lesz, valamint oda is a bútorok becipelése.
Hétvégén lelazúrozza Gábor a szegélyeket, megcsinálja a WC elszívóját és a konyhafiókomat, valamint berendezzük a hálót. :)

Fessünk vagy tapétázzunk?

A kérdés hamar eldőlt sajnos. Miután hiába kentünk 3-4 réteg diszperzitet a falra, a sárga festéket elég érdekesen szívta be. Ezért úgy döntöttünk, mgis tapétázni fogunk, és azt festjük le sárgára. Vettünk szép szövet mintás tapétát, és azt most festi Gábor. Napközben nem volt energiánk a 60 fokban bármit is csinálni, úgyhgy csak vásárolni mentünk el. Ja, és kész van a csaptelep környékének csempézése is, nagyon szép munkát végzett Gábor, és már csak fugázni kell. :)

Festés: Csaptelep:

Hogy mást is írjak, ne csak a lakással kapcsolatos dolgokat. :) Holnap megyük haza anyuékhoz végre - jó ideje, vagy 1,5 hónapja nem voltunk otthon - és ebéd után megragadjuk az alkalmat, hogy végre jó idő van hétvégén (talán túl jó is :)) és lemegyünk fürdeni a Balatonba. :)

Mivel a felújítás miatt nem megyünk nyaralni, csak 1-2 napokat veszek ki, a hétvége meghosszabbítására. Úgy tervezem, hogy péntekre veszek ki egy napot, vagy csak pihenek, vagy elmegyek strandolni; és utána héten kiveszem a csütörtök-pénteket, akkor pedig hazamegyek anyuékhoz, otthon lesz úgyis mindenki, meg találkozom otthoni ismerősökkel is remélem. :)

Sebák ötlete :)

Drága Sebákom ötlete alapján ma a gyerekkorom következik.

Konkrét gyerekkori kedvencem nem volt... a lovakon kívül. :) Értük mindig is rajongtam. ezen kívül voltak futó kedvenceim, ezek általában a nővéreimről ragadtak rám. Ők 6 és 8 évvel idősebbek nálam (Timi és Ancsa), és sokat "lógtam" velük, főleg Timivel, mert vele sokáig egy szobában is laktam, így mindig azt kellett hallgatni ill. nézni, amit ők akartak. :) Ezért pl. az E.T-t is először németül láttam évekig. :) Ezen kívül volt Szandi-, Bonanza Banzai-, mulatós, 2 Unlimited-, stb. őrület is. Sokszor néztünk musical-eket, valószínűleg ezért szeretem nagyon ezeket a mai napig is.

Voltunk párszor Romániában a rokonoknál, ilyenkor mindig 3+2-t hallgattunk, innen ragadt rám a mulatós zene szeretete. :) 2x voltam külföldön nyaralni, 1992-ben Olaszországban, 1994-ben Horvátországban; volt, hogy beültünk az autóba családostul és elindultunk az orrunk után. Ilyenkor Anya csinált szendvicseket, hallgattuk a kazettákat és énekeltünk teli torokból. :)

Az ünnepeink mindig nagyon szépek és meghittek voltak, a Karácsonyok maradtak meg leginkább az emlékezetemben, ilyenkor Timi gitározott, Ancsa és én pedig furulyáztunk, ill. mindenki énekelt. Jött mindkét nagyszülő pár, 2 nagybátyám az unokatestvéreimmel. Az nagyon megmaradt, hogy 24-én este Apa mindig átsétált velünk a Mamáékhoz, közben persze Anya feldíszítette a fát, elkészült mindennel. Mikor mi jöttünk haza, láttuk a karácsonyfákat és mondogattuk, hogy kikhez jött már meg a Jézuska. :) Otthon nem sokkal a hazaérkezésünk után nálunk is csengetett az "Anya-Jézuska". 25-én a Mamáéknál voltunk apu testvérével és az ő családjával.

A nővéreimmel elég változó volt a kapcsolatunk. :) Mivel viszonylag sokkal idősebbek voltak nálam, általában az történt, amit ők szerettek volna- ezt ők persze, ha megkérdezném, fordítva mondanák, szerintük én mint kicsi el voltam kényeztetve, és az volt amit én szerettem volna. :)

Felnőve szerintem jó a kapcsolatunk, bár én szeretném, ha még jobb lenne, szorosabb, többet beszélgetnénk. Néha azt érzem, nem mindig tudunk egymásról, csak a másikon vagy Anyuékon keresztül.

Ja és Sebákom! Őszinte leszek, de Barbi-babákon kívül nem nagyon emlékszem arra, hogy nagyon babáztam volna. :) Inkább Lego-ztam és társasoztunk.