Van ugye egy munkahelyem, ahol dolgozom lassan 1,5 éve. Jó csapat - 1-2 összezörrenéstől eltekintve -, jó hangulat, a kollegalitás néha hiányzik, dehát nem lehet minden tökéletes. :) Szóval magával a légkörrel nincs bajom. Konkrétan a munkámmal magával sincs probléma... azon kívül, hogy egy olyan munkát végzek (diplomás, nyelvvizsgás létemre), amihez max. 8 általános kell. Reggel megjön a posta, szét kell válogatni, különböző iktatókönyvekbe beiktatni. Ezzel végzek kb. 8-10ig. 10 után nekiállok a kimenő postázásnak: a lehozott számlákat szétválogatom, borítékolom. Ebéd után ezt folytatom, majd beírom a postakönyvbe az ajánlott leveleket. Ezen kívül hozzám futnak be az apróbb és nagyobb kérések (eldugult a WC, műszaki vagy telefonos probléma, csomagátvétel...), amikre meg kell találnom a megoldást.
Ebből is látszik ugye, hogy az agyamat, kb. egyáltalán nem használom... És ez az, ami nagyon nagyon idegesítő. Legszívesebben felmennék a tulajdonoshoz, és a szemébe mondanám: "Cseszd meg, én ennél értelmesebb vagyok, többet tudok, többet érek!!!" De nem tehetem meg, mert nincs semmi lehetőség cégen belül, azt meg nem akarom kockáztatni, hogy elküldjenek, mert a városban sem nagyon van lehetőség, költözni meg nem akarunk. Múltkor már a gazdasági igazgatónak is jeleztem hogy járok pénzügyi tanfolyamra, elvileg azt mondta, hogy számításba veszi, de 2 hét múlva már nem is emlékezett rá.
Nagyon remélem, hogy ha elvégzem ezt a tanfolyamot, akkor lesz lehetőségem máshol elhelyezkedni, váltani, mert ennek így nem lesz jó vége, úgy érzem. :(
Nagyon remélem, hogy ha elvégzem ezt a tanfolyamot, akkor lesz lehetőségem máshol elhelyezkedni, váltani, mert ennek így nem lesz jó vége, úgy érzem. :(
Na ez volt eddig a leglehangoltabb bejegyzésem, bocsánat érte, dehát ez az én blogom az én érzéseimmel, és most valahogy jobban érzem magam, hogy ez kijött belőlem.
Én annak örülnék legjobban, ha tanítóként, vagy valami művelődésszervező-szerű állásban tudnál elhelyezkedni, az való Neked szerintem! Meg a cégen belül HR-ben is jó lennél... Drukkolok, és fel a fejjel, itt ma már sütött a nap :)
VálaszTörlésViszont a napokban belelendültél az írásba, ez tök jó, hajrá! :)
Igen, nekem is ez a kettő lenne az álmom, dehát az ember nem mindig éri el az álmait, mert nem mindig csak ő tehet róla.
VálaszTörlésA nap itt is süt, de "sajnos" csak fizikailag. :)
szia! annyit tudok mondani, így 33 éves fejjel,jó 7 éves munkatapasztalattal (ha a diákmunkát nem számítom, mert akkor van az 10 is) hogy nagyon ismerős, tudom, mit érzel, mert kezdőként én is így voltam. Volt ugyan munkám, de unalmas és számomra semmi kihívás nem volt benne, ugyanígy éreztem akkor, mint most Te.
VálaszTörlésDe! lesz majd máshogy:-)előbb vagy utóbb lesz jobb munkád, olyan, ami inkább neked való!
Talpra esett lány vagy, meg fogod találni az utad majd, hidd el. Addig meg gondolj arra, ez mellett legalább még van időd tanulni, így egyelőre jó helyen vagy:-)
Köszönöm Ági! :)
VálaszTörlésAz a baj, hogy ez már nekem sem az első munkahelyem, 5 éve dolgozom folyamatosan, és nagyon bosszant, hogy hiába vannak olyan dolgok, amiket szeretnék csinálni, ha csak szeretném, de lehetőségem nincs rá. :(
Na mindegy, majd lesz valami, nem sajnáltatom magam, csak már kezd egy kicsit elegem lenni.