Huh, kicsit azt hiszem, elmaradtam az írással. :)
No, hát az első "műtétet" sikeresen túléltem. :) Nem is fájt, pedig mindenki azzal ijesztgetett, hogy mennyire fog fájni napokon keresztül.
23-án voltunk otthon Anyuéknál, karácsony óta most találkozott először a család apraja-nagyja, nomeg kaptam sütit is a névnapomra. :)
Múlt hétfőn besokalltam, hogy a lábujjam MÉG MINDIG be van gyulladva és visszamentem a sebészetre. Fájni ugyan nem fájt, de gennyezett és piros volt (de inkább nem részletezem). Azért előtte szombaton még egy naggggggyyyyyon jó retro bulit lenyomtam. :)
Szóval hétfőn munka után visszamentem, ugyanaz a doki volt, aki először megvizsgált. Most is csak be akarta kenni a fekete krémmel, de megkértem szépen, hogy ugyan had ne kelljen már többször visszamennem, csinálja már meg most. Először nem akarta, merthogy még nagyon gyulladt és nem biztos hogy 100%-osan hatna a fájdalomcsillapító; de aztán addig könyörögtem, mire csak megcsinálta, és végül maga a "műtét" nem is fájt. Viszont este és másnap... na arról inkább nem mesélek, legyen elég annyi, hogy fájt "mint állat". Úgyhogy kedden nem is dolgoztam, kipihentem a fájdalmakat és az éjszakai nemalvást.
Pénteken házibuliban voltunk, szombaton Gábor huga volt fenn egy barátnőjével nálunk, vasárnap este pedig visszaköltözött a volt lakótársnőnk, Szandra hozzánk.
Most meg valami lappang bennem, fáj a torkom, kicsit tüsszögök, és olyan vagyok, mint akin átment az úthenger. Ebben csak az a szép, hogy ha beteg is leszek, soha nem tudok belázasodni, így nehezebben és lassabban is gyógyulok. Úgyhogy remélem, minél előbb kimegy belőlem ez a valami. Majd jól megszuggerálom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése