Isten veled Nagypapám!

Szabó Magda: Elégia

Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,

még ma sem értem én;

hogy pár kavics mindörökre bezárhat,

hogy föld alatt a hazád és a házad,

ugyan hogy érteném.

Drága Papám!

Nem megyünk már a dömösi erdőbe kirándulni, nem mesélsz már nekem hajós történeteket, nem megyünk horgászni, nem játszol a dédunokáiddal többet...
Elmentél közülünk, a Hajóskapitányt utolsó útja végén a kikötőben Mami várta.


Itt csak mi szomorkodunk, ez most csak nekünk fáj, neked már jó ott vele, hisz rég találkoztatok...


Viszontlátásra drága Nagypapám!