Marci nyaral :)

Idén végre sikerült összehoznunk, hogy Timi nővérem legnagyobb fia nálunk töltsön pár napot. Nem mondom, jól lefárasztott, de összességében élveztem. :)

Szerdán hozta le Timi munkaidőm utánra időzítve. Kicsit bonyolult volt ideirányítani őket, de végülis sikerült. :) Jött vele Regő és Csongor is, és mielőtt jöttek, elmentek Szennára, amit a gyerekek nagyon élveztek.

Miután ideértek, feljöttünk együtt, Gábor már itthon volt, Timi megetette Csongort, Regő felfedezte a lakást, megtalálta az összes járművet és plüssállatot. :)

Miután elmentek, mi Marcival elmentünk a játszótérre ide a lakótelepre, ott ördögbotozott, kicsit tanítgatott, aztán elmentünk a Tescoba bevásárolni vacsorára és a másnapi rakott krumplihoz. Úgy éreztem magam kicsit, mint anno a Nagymamánk, amikor Dömösre mentünk nyaralni. Első nap közölte, hogy ha nem esszük meg az ebédet, akkor útilaput köt a talpunkra, de persze a kedvencünket csinálta ezek után. :) Hát Marcinak a rakott krumpli a kedvence, a jó nagynéni meg természetesen megcsinálta.
Vacsorára szendvicset ettünk, aztán fürdés, mese, alvás volt. 

Másnap reggel a szokásos ceremónia után útnak indultunk: elmentünk a városba, ahol a Városi Múzeum volt a célunk. Itt több kiáttítást is meg tudtunk nézni: a földszinten néprajzi, az első emeleten természettudományi, a másodikon képzőművészeti kiállítás volt. Természetesen Marcit a természettudományi érdekelte a legjobban. Volt egy interaktív érintőképernyős tábla, amin volt kirakó, kvíz, és állathangot az állat képéhez párosítós játék. Mindet kipróbálta, és nagyon ügyes volt, a két ottani alkalmazott csak nézett, hogy milyen okos, végül kapott egy gipsz teknőst, és három kis dínót, amiket otthon majd ki tud festeni.

Utána fagyiztunk egyet és megnéztük az egyik legjobb kaposvári játszóteret a Berzsenyi parkban. Marci mint egy kismajom mászott mindenhova le-fel, de hamarosan el is indultunk haza, mert egy kötél felsértette a tenyerét.

Délután pihentünk egy kicsit, este pedig kimentünk a Desedára. Emlékeztem még rá, hogy mennyire örültem, amikor nyáron tovább maradhattam fent, ezért mi is mentünk Gáborral meccset nézni. Megnéztük Marcival, mekkora is ez a tó, milyen meleg, és milyen mély a vize (akkor még úgy volt, hogy szombaton jövünk fürdeni). Amíg tartott a meccs, Marci ördögbotozott, félidőben csocsózott Gáborral, ill. jól elvert engem asztali hokiban. :)

Pénteken a Katica tanyán voltunk Patcán. Gondoltam, hogy Marcit az állatok annyira nem fogják lekötni, hisz azokat lát a Mamáéknál is rengeteget. Igy is lett, egyből a csúszdákhoz kellett mennünk. :) Három fajta csúszda volt:
a szivárványos hullámcsúszda:

a kék csúszda:

és végül az ijesztő piros:

A szivárványoson én is csúsztam, a másik kettőn sajnos nem lehetett, mert a hátsó zsebemen volt egy fém gomb, erre nem gondoltam. :( Pedig én, aki nem vagyok nagy csúszdás, kipróbáltam volna. :D De Marci nagyon ügyesen csúszkált először a szivárványoson, aztán a kéken. Dél körül ebédeltünk szendvicseket, aztán mégiscsak megnéztük az állatokat, de úgy kellett visszarohanni a csúszdákhoz, mintha elrabolnák őket. :)
Lassan de biztosan Marci rábeszélte magát a piros csúszdára, ami tényleg nem semmi, mert az első 2-3 méter konkrétan szabadesés. Nagyon bátor volt, én pedig nagyon büszke, hogy meg merte csinálni, minden ott lévő felnőtt csodálkozott is. :)
Az emeleten volt egy játszóház külön felnőtteknek és külön gyerekeknek, de Marci ügyes volt, és megtalálta a labirintusban az átjárót a kettő között. Jó kis játszóház, hálókkal védett labirintus mindenféle izgalmas kötelekkel, libikókákkal.

Délután 3 körül jöttünk haza, megnéztük a Vissza a jövőbe 2. részét (az elsőt még csütörtökön). :) Miután Gábor hazaért, elmentünk "kirándulni" a közeli Gombás Parkerdőbe.

Este gyors fürdés, vacsi és mese volt, mivel szombaton korán keltünk:

Ugyanis szombaton Gábor anyukájának a javaslatára Zalakarosra mentünk a fürdőbe Gábor anyukája, apukája, a huga és mi hárman. Marcit természetesen itt is a csúszda érdekelte a legjoban meg a hullámfürdő. :)

Öt óra körül indultunk, Balatonlellén találkoztunk Marci édesapjával, ő vitte tovább Fehérvárra. 

Családtalálkozó Baján

Hol is kezdjem... :) Elég nagy és szerteágazó a mi családunk.
Az egész ott kezdődik, hogy apai ágon a nagymamámék hárman voltak testvérek. A mamának a két fia ugye apu és a nagybátyám, a két testvérének pedig van 3, ill. két gyermeke (akik már annyira nem is kicsik) :)
Ez eddig 10 fő, plusz a házastársak. Namost, ennek a sok embernek, van minimum két, de van, akiknek 3 gyermeke, ezek lennénk mi, az unokák. Mi vagyunk 17-en. A nővéreimnek és az egyik unokatesónknak már vannak gyermekeik, ők ugye a dédunokák, ők vannak heten. Az összesen 34.

A nagymamáméknak volt két unokatestvére is, velük is nagyon jóban maradtak. Nekik két-két gyerekük van, egyik oldalon összesen 4, másik oldalon 2 unokával, tehát ők vannak 12-en, ez mindösszesen 46 fő. Ha a párokat is hozzászámoljuk, az összesen végülis 57 fő körülbelül ha jól számoltam (ha nem, valaki javítson ki) :)

Szóval, múltkor tettem fel facebookra gyerekkori képeimet, ezek közül az egyiken az egyik másodunokatesómmal, Zolival táncolunk. A kommentek során kilyukadtunk oda, hogy kéne csinálni egy nagy találkozót, mert sokan vannak, akikkel egyszer (vagy egyszer se) találkoztunk életünk során, és kíváncsiak vagyunk végső soron, hogy kik is a rokonaink.

Így Ágika minden szervező tehetségét latba vetve nekiállt megszervezni a találkozót Bajára. A család igazából Dömösről, a Dunakanyar legszebb kis falvából származik, onnan szóródtunk szét leginkább a Dunántúl környékére. Azért Bajára szerveztem, mert az egyetlen élő nagyszülőpáros ott él, és mivel elég idősek, szerettük volna, ha ők is velünk lettek volna. Sajnos Vali néni lebetegedett, Jóska bácsi pedig otthon maradt velünk, de lélekben biztos velünk voltak.

Páran sajnos munka miatt, Timiék, a nővéremék pedig Regő tüszős mandulagyulladása miatt nem tudtak eljönni. :( Így is sikerült a fele társaságot összehozni, 31-en voltunk végül.

Szombat délelőtt 10-re hirdettük meg az érkezést, Baján a Délhús faházas üdülőjében voltunk. Nagyon szép hely, közvetlenül a Sugovica partján van, aranyos és nagyon jól felszerelt kis faházzal, nagy zöldterülettel, a közelben játszótérrel. Fél 11 környékére jópáran oda is értünk, az egymásnak történő megörülés után úgy döntöttünk, hiába nem ért még oda a bogrács, neki kéne állni az előkészületeknek. Hamarosan megérkeztek Andreáék is, akik hozták a naaaaaaagy bográcsot, és a fiúk (a párja és a fiai) bele is vetették magukat a főzés rejtelmébe. :) Jó kis hangulat kerekedett hamarosan, a legutolsó érkezők 2 körül jöttek meg, mindenki beszélgetett mindenkivel, felidéztünk régi történetet, kifaggattuk egymást, hogy kivel mi történt, mióta nem találkoztunk. 2 körül megebédeltünk, Anci (a három nagymama unokatestvére) mondott néhány szép és megható mondatot, emlékeztünk azokra, akik nem lehetnek már velünk, és megettük az addigra elkészült, finom pörköltet.

Ebéd után volt, aki lepihent, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, vagy sétáltak. A délutáni órákban azok, akik nem aludtak ott, hazaindultak sajnos. :( Az ottmaradottak folytatták a beszélgetést, iszogatást, evést. :) Estére - szerencsére a vihar nem ért még oda - szalonnasütést terveztünk. A fiúk gyűjtötték a fát, volt, aki annyira előrelátó volt, hogy még fejszét is hozott :) és faragtak nyársakat is. Közben a lányok zöldséget mostak, és vágtak össze, és előkészítették a szalonnát is. Nagyon nagy szerencsénk volt, miután mindenki megsütötte a vacsoráját, csak akkor jött a vihar, de akkor nagyon... Csak ekkora jégdarabok potyogtak:

És ez már egy félig-meddig megolvadt...

De szerencsére, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Miután a gyerekek lefeküdtek, elindítottuk a zenét, énekelgettünk, később táncoltunk is páran. :)

Reggel ébredés után reggeliztünk, összepakoltunk és szép lassan mindenki elindult haza.

Nem azért mert én szerveztem, de nagyon jól sikerült kis hétvége volt szerintem. :) És ebben oroszlánrésze van Móninak és Zolinak a vásárlás és egyéb dolgok miatt, Andreának és kiscsaládjának pedig a főzés miatt. Még egyszer nagyon szépen köszönöm nektek!
Remélem, a többiek is hasonlóan jól érezték magukat, mint én. Örülök, hogy megismerhettem a rokonaimat, és remélem, ezentúl többször össze fogunk tudni jönni.

Egy év...

Nem, nem sírok... tudom, szabad, és kell... de most mégse...
Ma egy éve ilyenkor már ismét itthon voltam... Délelőtt hívott fel Apa, hogy baj van... Egyből körtelefon a nővéreimmel és mindenki ment haza anyuékhoz, ahogy tudtunk. Jó volt akkor együtt lenni, és emlékezni rá.
Nem gondoltam, hogy ennyire tud hiányozni valaki, de Ő nagyon...

Tudtuk tudtuk hogy eljön ez is, nem lett fiatalabb és legalább nem szenvedett sokáig... De a mai napig nem akarom és nem tudom elhinni hogy nincs. Annyira természetes volt hogy 1-2 hetente felhívtam, találkoztunk, a dömösi nyaralások, horgászások, a "kénevónaegybikka"...
És most nincs. Remélem, megtalálta ott fent, abban a fenti országban Mamit, és most boldogan sétálnak együtt és néznek minket.
Hiányzol Papa!

Teszt

A nővérkém blogján találtam egy érdekes tesztet. Igaza van, ez tényleg nem a megszokott, mélyebb és talán jobb leírást ad az ember személyiségéről.

Én ilyen vagyok:
http://mbti.tarhely.biz/tipusok/sp/esfp/jellemzes

99%-ban igaz is rám, amin meglepődtem, de tényleg így van. :)

Nem jött össze...

Amiben reménykedtem hogy sikerülni fog... egy másik munkahely lett volna, de ma kaptam az értesítést, hogy nem én voltam. Ez most kicsit rányomja magát a jókedvemre, ami egész nap volt.

Szabin voltam úgyhogy csak délben keltem, aztán bevásároltam, tócsnit és finom kalácsot sütöttem. :)

De most valahogy nincs jó kedvem. :(

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Mindenféle

Én nem vagyok olyan ügyes, mint a Nővérkém, aki tényleg egy boszorka hogy 3 gyerek és a háztartás mellett mindenre van ideje. :)

Van egy számomra nagyon fontos esemény, ami lehet hogy picikét megváltoztatja az életemet... páran már tudjátok, de csak akkor szeretném világgá kürtölni, ha biztos lesz, addig aki tudja, hogy miről van szó, drukkoljon. :)

Mi is történt velem mostanában?
Nyertem egy Deichmann-os 5000 ft-os vásárlási utalványt. A Sió Pláza hirdetett a facebookon egy játékot: 6 napig minden nap tettek fel egy-egy kérdést az üzlettel kapcsolatosan és arra kellett válaszolni megjegyzésben. Szerdán már majdnem nyertem... Random sorsolás volt, és én voltam a 22., de volt előttem két rossz válasz, így mégsem én nyertem. :( Másnap szintén játszottam, este néztem, hogy ki nyert és nem hittem a szememnek: kiírták, hogy nem fogja senki elhinni, ilyen nincs, és a mai nyertes biztos, hogy a szerencse kegyeltje, hisz aki nyert: KECSKÉS ÁGI. :) Hát én sem hittem a szememnek, nagyon örültem neki. Biztos, hogy nem az előtte napi "majdnem-nyerés" miatt csinálták, hisz random sorsolás volt, azt nem tudják befolyásolni, tehát tényleg szeret engem Fortuna asszony. Már ki is néztem a cipőt, amit venni szeretnék, egyébként is szükségem lett volna valami tavaszi rohangálós lapos sarkú cipőre. :)

Azon kívül még mi történt? Hát nem sok minden... Csinálom a diétát, járok tornázni, végre van időm találkozni ismerősökkel, barátokkal, és nem utolsó sorban, Gáborral is több időt tudunk együtt tölteni. :)
Szombaton Mariannéknál voltunk activityzni, vasárnap pihentünk.

Holnap szabin leszek. Ha találok valakit, aki jön velem, elmegyek a Virágfürdőbe, ha nem, akkor vagy ablakot mosok otthon (ha nem esik az eső), vagy pihenek. :) És ha minden igaz, akkor fonott kalácsot csinálok (még soha nem csináltam) és tócsnit. :)

Szombaton megyünk haza anyuékhoz, otthon lesz mindenki, úgyhogy utána jövök majd sok-sok képpel.