Családtalálkozó Baján

Hol is kezdjem... :) Elég nagy és szerteágazó a mi családunk.
Az egész ott kezdődik, hogy apai ágon a nagymamámék hárman voltak testvérek. A mamának a két fia ugye apu és a nagybátyám, a két testvérének pedig van 3, ill. két gyermeke (akik már annyira nem is kicsik) :)
Ez eddig 10 fő, plusz a házastársak. Namost, ennek a sok embernek, van minimum két, de van, akiknek 3 gyermeke, ezek lennénk mi, az unokák. Mi vagyunk 17-en. A nővéreimnek és az egyik unokatesónknak már vannak gyermekeik, ők ugye a dédunokák, ők vannak heten. Az összesen 34.

A nagymamáméknak volt két unokatestvére is, velük is nagyon jóban maradtak. Nekik két-két gyerekük van, egyik oldalon összesen 4, másik oldalon 2 unokával, tehát ők vannak 12-en, ez mindösszesen 46 fő. Ha a párokat is hozzászámoljuk, az összesen végülis 57 fő körülbelül ha jól számoltam (ha nem, valaki javítson ki) :)

Szóval, múltkor tettem fel facebookra gyerekkori képeimet, ezek közül az egyiken az egyik másodunokatesómmal, Zolival táncolunk. A kommentek során kilyukadtunk oda, hogy kéne csinálni egy nagy találkozót, mert sokan vannak, akikkel egyszer (vagy egyszer se) találkoztunk életünk során, és kíváncsiak vagyunk végső soron, hogy kik is a rokonaink.

Így Ágika minden szervező tehetségét latba vetve nekiállt megszervezni a találkozót Bajára. A család igazából Dömösről, a Dunakanyar legszebb kis falvából származik, onnan szóródtunk szét leginkább a Dunántúl környékére. Azért Bajára szerveztem, mert az egyetlen élő nagyszülőpáros ott él, és mivel elég idősek, szerettük volna, ha ők is velünk lettek volna. Sajnos Vali néni lebetegedett, Jóska bácsi pedig otthon maradt velünk, de lélekben biztos velünk voltak.

Páran sajnos munka miatt, Timiék, a nővéremék pedig Regő tüszős mandulagyulladása miatt nem tudtak eljönni. :( Így is sikerült a fele társaságot összehozni, 31-en voltunk végül.

Szombat délelőtt 10-re hirdettük meg az érkezést, Baján a Délhús faházas üdülőjében voltunk. Nagyon szép hely, közvetlenül a Sugovica partján van, aranyos és nagyon jól felszerelt kis faházzal, nagy zöldterülettel, a közelben játszótérrel. Fél 11 környékére jópáran oda is értünk, az egymásnak történő megörülés után úgy döntöttünk, hiába nem ért még oda a bogrács, neki kéne állni az előkészületeknek. Hamarosan megérkeztek Andreáék is, akik hozták a naaaaaaagy bográcsot, és a fiúk (a párja és a fiai) bele is vetették magukat a főzés rejtelmébe. :) Jó kis hangulat kerekedett hamarosan, a legutolsó érkezők 2 körül jöttek meg, mindenki beszélgetett mindenkivel, felidéztünk régi történetet, kifaggattuk egymást, hogy kivel mi történt, mióta nem találkoztunk. 2 körül megebédeltünk, Anci (a három nagymama unokatestvére) mondott néhány szép és megható mondatot, emlékeztünk azokra, akik nem lehetnek már velünk, és megettük az addigra elkészült, finom pörköltet.

Ebéd után volt, aki lepihent, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, vagy sétáltak. A délutáni órákban azok, akik nem aludtak ott, hazaindultak sajnos. :( Az ottmaradottak folytatták a beszélgetést, iszogatást, evést. :) Estére - szerencsére a vihar nem ért még oda - szalonnasütést terveztünk. A fiúk gyűjtötték a fát, volt, aki annyira előrelátó volt, hogy még fejszét is hozott :) és faragtak nyársakat is. Közben a lányok zöldséget mostak, és vágtak össze, és előkészítették a szalonnát is. Nagyon nagy szerencsénk volt, miután mindenki megsütötte a vacsoráját, csak akkor jött a vihar, de akkor nagyon... Csak ekkora jégdarabok potyogtak:

És ez már egy félig-meddig megolvadt...

De szerencsére, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Miután a gyerekek lefeküdtek, elindítottuk a zenét, énekelgettünk, később táncoltunk is páran. :)

Reggel ébredés után reggeliztünk, összepakoltunk és szép lassan mindenki elindult haza.

Nem azért mert én szerveztem, de nagyon jól sikerült kis hétvége volt szerintem. :) És ebben oroszlánrésze van Móninak és Zolinak a vásárlás és egyéb dolgok miatt, Andreának és kiscsaládjának pedig a főzés miatt. Még egyszer nagyon szépen köszönöm nektek!
Remélem, a többiek is hasonlóan jól érezték magukat, mint én. Örülök, hogy megismerhettem a rokonaimat, és remélem, ezentúl többször össze fogunk tudni jönni.

Egy év...

Nem, nem sírok... tudom, szabad, és kell... de most mégse...
Ma egy éve ilyenkor már ismét itthon voltam... Délelőtt hívott fel Apa, hogy baj van... Egyből körtelefon a nővéreimmel és mindenki ment haza anyuékhoz, ahogy tudtunk. Jó volt akkor együtt lenni, és emlékezni rá.
Nem gondoltam, hogy ennyire tud hiányozni valaki, de Ő nagyon...

Tudtuk tudtuk hogy eljön ez is, nem lett fiatalabb és legalább nem szenvedett sokáig... De a mai napig nem akarom és nem tudom elhinni hogy nincs. Annyira természetes volt hogy 1-2 hetente felhívtam, találkoztunk, a dömösi nyaralások, horgászások, a "kénevónaegybikka"...
És most nincs. Remélem, megtalálta ott fent, abban a fenti országban Mamit, és most boldogan sétálnak együtt és néznek minket.
Hiányzol Papa!

Teszt

A nővérkém blogján találtam egy érdekes tesztet. Igaza van, ez tényleg nem a megszokott, mélyebb és talán jobb leírást ad az ember személyiségéről.

Én ilyen vagyok:
http://mbti.tarhely.biz/tipusok/sp/esfp/jellemzes

99%-ban igaz is rám, amin meglepődtem, de tényleg így van. :)

Nem jött össze...

Amiben reménykedtem hogy sikerülni fog... egy másik munkahely lett volna, de ma kaptam az értesítést, hogy nem én voltam. Ez most kicsit rányomja magát a jókedvemre, ami egész nap volt.

Szabin voltam úgyhogy csak délben keltem, aztán bevásároltam, tócsnit és finom kalácsot sütöttem. :)

De most valahogy nincs jó kedvem. :(

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Mindenféle

Én nem vagyok olyan ügyes, mint a Nővérkém, aki tényleg egy boszorka hogy 3 gyerek és a háztartás mellett mindenre van ideje. :)

Van egy számomra nagyon fontos esemény, ami lehet hogy picikét megváltoztatja az életemet... páran már tudjátok, de csak akkor szeretném világgá kürtölni, ha biztos lesz, addig aki tudja, hogy miről van szó, drukkoljon. :)

Mi is történt velem mostanában?
Nyertem egy Deichmann-os 5000 ft-os vásárlási utalványt. A Sió Pláza hirdetett a facebookon egy játékot: 6 napig minden nap tettek fel egy-egy kérdést az üzlettel kapcsolatosan és arra kellett válaszolni megjegyzésben. Szerdán már majdnem nyertem... Random sorsolás volt, és én voltam a 22., de volt előttem két rossz válasz, így mégsem én nyertem. :( Másnap szintén játszottam, este néztem, hogy ki nyert és nem hittem a szememnek: kiírták, hogy nem fogja senki elhinni, ilyen nincs, és a mai nyertes biztos, hogy a szerencse kegyeltje, hisz aki nyert: KECSKÉS ÁGI. :) Hát én sem hittem a szememnek, nagyon örültem neki. Biztos, hogy nem az előtte napi "majdnem-nyerés" miatt csinálták, hisz random sorsolás volt, azt nem tudják befolyásolni, tehát tényleg szeret engem Fortuna asszony. Már ki is néztem a cipőt, amit venni szeretnék, egyébként is szükségem lett volna valami tavaszi rohangálós lapos sarkú cipőre. :)

Azon kívül még mi történt? Hát nem sok minden... Csinálom a diétát, járok tornázni, végre van időm találkozni ismerősökkel, barátokkal, és nem utolsó sorban, Gáborral is több időt tudunk együtt tölteni. :)
Szombaton Mariannéknál voltunk activityzni, vasárnap pihentünk.

Holnap szabin leszek. Ha találok valakit, aki jön velem, elmegyek a Virágfürdőbe, ha nem, akkor vagy ablakot mosok otthon (ha nem esik az eső), vagy pihenek. :) És ha minden igaz, akkor fonott kalácsot csinálok (még soha nem csináltam) és tócsnit. :)

Szombaton megyünk haza anyuékhoz, otthon lesz mindenki, úgyhogy utána jövök majd sok-sok képpel.

Elmaradás

Jó régen nem sikerült írnom, de megvolt az oka. Az év elejétől belehúztam a tanulásba, hiszen február elején voltak az írásbeli, február végén pedig a szóbeli vizsgáim. Így minden nap munka után irány az iskola, aztán tanulás otthon, hétvégén is általában. De végül sikerült minden vizsgám, így hivatalosan is pénzügyi-számviteli ügiyntéző OKJ vizsgával rendelkezem. :)

Közben azért voltunk egyszer-kétszer bulizni, vagy nálunk voltak barátok-barátnők, próbáltunk azért néha kicsit kikapcsolódni is.

De most élvezem, hogy nincs a mindennapi kötöttség, elfoglaltság, tudok más programokat csinálni délutánonként emberi időben is.

Most itt vagyok Anyuékál Ságváron, tegnap Siófokon találkoztam pár régi baráttal, ma pedig nőnapi bálba megyünk Gáborral és Anitáékkal. Remélem, jól fog sikerülni, kíváncsi vagyok rá, már nagyon várom :)

Hétfőtől pedig ha minden igaz, két fába vágom a fejszémet: egyrészt most tényleg leteszem a cigit, másrészt egy barátnőmmel elkezdjük a 90 napos diétát. Ismét felkúszott rám egy 5-6 kiló felesleg. És tudom, most sokan feljajdultok, "ááá, ugyan, hova???", de mikor az ember lányának világ életében lapos hasa volt, és keletkezik rá egy kisebb úszógumi, az igenis zavarja. Úgyhogy ezzel a diétával és a heti 2 latin aerobiccal nyár elejére ismét bombaformában leszek. :) Indítottam erről egy blogot, hogy mikor mit hogyan csinálok, mit eszek, stb. Remélem, kitartok a végéig, ezért is csináljuk ketten, hogy majd noszogassuk egymást, ha valamelyikőnk ellustulna vagy abba akarná hagyni. :)