Ismét nem tudok csak egy képet választani, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy két legjobb barátnőm is van: Anita és Juca.
Anitát születésem óta ismerem, a nővéremnek volt osztálytársa és barátnője, később a cserkészet kapcsán mi is jóban lettünk és mára ő az egyik legjobb barátnőm.
A másik legjobb barátnőm, Juca, őt "csak" 1,5 éve ismerem, de ezidő alatt nagyon belopta magát a szívembe. Ugyanolyan hebrebcs, lüttyent nő, mint én. :)
Az az igazság, hogy ilyen képem nem nagyon van, azokat ki szoktam rostálni... Úgyhogy kerresek, keresek...Ami azért sem könnyű, mert többségében én vagyok a fotós...
Nem volt egyszerű, de azért egy activity-zős képet sikerült találnom :)
...Hmm... fogas kérdés... Sokminden tesz boldoggá: a családom, a párom, egy szép kép, egy virág, egy táj...
De hirtelen az első, ami erről eszembe jutott, gyerekkorom nyarainak színhelye: Dömös.
A Dunakanyar kis faluja, minden nyáron itt nyaraltam a szüleimmel, nagyszüleimmel, testvéreimmel és unokatestvéreimmel. Kirándultunk, fürödtünk Lepencén és a Dunában, gyümölcsöt szedtünk, traktoroztunk, fagyiztunk...
Valahogy, amikor odaértem, mindig azt éreztem, hogy hazaértem. Soha nem éltem ott, de nekem mégis ez a hely az irszág gyöngyszeme, a szívem csücske, a béke szigete.
És igen, a Dömösről készült kép(ek) a kedvence(i)m.
Ez még a beköltözés utáni friss kép, azóta a környezete is szebb. Az ágy maga nem új, Gábor hugától "örököltük", de nagyon szeretem, és szerintem nagyon szép kék.
A másik a nappalink falának a színe:
Így nézett ki, mielőtt berendeztük
Így pedig részben berendezve. Elsőre nagyon furcsa volt, kicsit erőteljesebbek lettek a színek, mint amilyennek mi szerettük volna, de végül - főleg bebútorozva - nagyon megszerettük.
Hát igen, bennem is felmerült, ami ennél a feladatnál szerintem mindenkiben... miért csak egyvalakit?
Beletenném az igaz barátaima, a családomat, Gábort - és ez most nem a fontosság sorrendjében volt.
Nem tudok különbséget tenni, és nem is akarok, mert abból sértődés lenne. Máshogy szeretem a családomat, a páromat, a barátaimat, mindegyikőjüket valamiért, de nem ugyanazért.
Mégis Gábor az, akit választottam. Ő a párom, életem társa, vele élek, vele vagyok boldog, szomorú, vele veszekszem, vele örülök, vele élem át a mindennapok örömeit, harcait.
Nővéremnél láttam ezt a játékot, tőle "loptam". :) A feladat, hogy minden nap egy képet kell kitenni a megadott feltétel alapján és meg is kell indokolni, ha jól látom. Hát akkor hajrá :)
Múlt vasárnp este tettem fel ezt a képet, aznap készült. Gáborral voltunk hajózni-kirándulni Balatonfüreden ésTihanyban, a kép hazafelé úton készült, szerintem az egyik legjobb képünk. :) 1. Nap - Faceboook profilképed 2. Nap - Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad 3. Nap - Egy kép valakiről, akit szeretsz 4. Nap - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban 5. Nap -Egy kép, ami boldoggá tesz 6 . Nap-Egy gyerekkori fotó rólad 7 . Nap-Egy képen, ami vicces fejet vágsz 8. Nap -Egy kép rólad és a legjobb barátodról 9. Nap - Egy nyaralós képed 10. nap -Egy mai kép rólad
Idén végre sikerült összehoznunk, hogy Timi nővérem legnagyobb fia nálunk töltsön pár napot. Nem mondom, jól lefárasztott, de összességében élveztem. :)
Szerdán hozta le Timi munkaidőm utánra időzítve. Kicsit bonyolult volt ideirányítani őket, de végülis sikerült. :) Jött vele Regő és Csongor is, és mielőtt jöttek, elmentek Szennára, amit a gyerekek nagyon élveztek.
Miután ideértek, feljöttünk együtt, Gábor már itthon volt, Timi megetette Csongort, Regő felfedezte a lakást, megtalálta az összes járművet és plüssállatot. :)
Miután elmentek, mi Marcival elmentünk a játszótérre ide a lakótelepre, ott ördögbotozott, kicsit tanítgatott, aztán elmentünk a Tescoba bevásárolni vacsorára és a másnapi rakott krumplihoz. Úgy éreztem magam kicsit, mint anno a Nagymamánk, amikor Dömösre mentünk nyaralni. Első nap közölte, hogy ha nem esszük meg az ebédet, akkor útilaput köt a talpunkra, de persze a kedvencünket csinálta ezek után. :) Hát Marcinak a rakott krumpli a kedvence, a jó nagynéni meg természetesen megcsinálta. Vacsorára szendvicset ettünk, aztán fürdés, mese, alvás volt.
Másnap reggel a szokásos ceremónia után útnak indultunk: elmentünk a városba, ahol a Városi Múzeum volt a célunk. Itt több kiáttítást is meg tudtunk nézni: a földszinten néprajzi, az első emeleten természettudományi, a másodikon képzőművészeti kiállítás volt. Természetesen Marcit a természettudományi érdekelte a legjobban. Volt egy interaktív érintőképernyős tábla, amin volt kirakó, kvíz, és állathangot az állat képéhez párosítós játék. Mindet kipróbálta, és nagyon ügyes volt, a két ottani alkalmazott csak nézett, hogy milyen okos, végül kapott egy gipsz teknőst, és három kis dínót, amiket otthon majd ki tud festeni.
Utána fagyiztunk egyet és megnéztük az egyik legjobb kaposvári játszóteret a Berzsenyi parkban. Marci mint egy kismajom mászott mindenhova le-fel, de hamarosan el is indultunk haza, mert egy kötél felsértette a tenyerét.
Délután pihentünk egy kicsit, este pedig kimentünk a Desedára. Emlékeztem még rá, hogy mennyire örültem, amikor nyáron tovább maradhattam fent, ezért mi is mentünk Gáborral meccset nézni. Megnéztük Marcival, mekkora is ez a tó, milyen meleg, és milyen mély a vize (akkor még úgy volt, hogy szombaton jövünk fürdeni). Amíg tartott a meccs, Marci ördögbotozott, félidőben csocsózott Gáborral, ill. jól elvert engem asztali hokiban. :)
Pénteken a Katica tanyán voltunk Patcán. Gondoltam, hogy Marcit az állatok annyira nem fogják lekötni, hisz azokat lát a Mamáéknál is rengeteget. Igy is lett, egyből a csúszdákhoz kellett mennünk. :) Három fajta csúszda volt:
a szivárványos hullámcsúszda:
a kék csúszda:
és végül az ijesztő piros:
A szivárványoson én is csúsztam, a másik kettőn sajnos nem lehetett, mert a hátsó zsebemen volt egy fém gomb, erre nem gondoltam. :( Pedig én, aki nem vagyok nagy csúszdás, kipróbáltam volna. :D De Marci nagyon ügyesen csúszkált először a szivárványoson, aztán a kéken. Dél körül ebédeltünk szendvicseket, aztán mégiscsak megnéztük az állatokat, de úgy kellett visszarohanni a csúszdákhoz, mintha elrabolnák őket. :)
Lassan de biztosan Marci rábeszélte magát a piros csúszdára, ami tényleg nem semmi, mert az első 2-3 méter konkrétan szabadesés. Nagyon bátor volt, én pedig nagyon büszke, hogy meg merte csinálni, minden ott lévő felnőtt csodálkozott is. :)
Az emeleten volt egy játszóház külön felnőtteknek és külön gyerekeknek, de Marci ügyes volt, és megtalálta a labirintusban az átjárót a kettő között. Jó kis játszóház, hálókkal védett labirintus mindenféle izgalmas kötelekkel, libikókákkal.
Délután 3 körül jöttünk haza, megnéztük a Vissza a jövőbe 2. részét (az elsőt még csütörtökön). :) Miután Gábor hazaért, elmentünk "kirándulni" a közeli Gombás Parkerdőbe.
Este gyors fürdés, vacsi és mese volt, mivel szombaton korán keltünk:
Ugyanis szombaton Gábor anyukájának a javaslatára Zalakarosra mentünk a fürdőbe Gábor anyukája, apukája, a huga és mi hárman. Marcit természetesen itt is a csúszda érdekelte a legjoban meg a hullámfürdő. :)
Öt óra körül indultunk, Balatonlellén találkoztunk Marci édesapjával, ő vitte tovább Fehérvárra.
Hol is kezdjem... :) Elég nagy és szerteágazó a mi családunk.
Az egész ott kezdődik, hogy apai ágon a nagymamámék hárman voltak testvérek. A mamának a két fia ugye apu és a nagybátyám, a két testvérének pedig van 3, ill. két gyermeke (akik már annyira nem is kicsik) :)
Ez eddig 10 fő, plusz a házastársak. Namost, ennek a sok embernek, van minimum két, de van, akiknek 3 gyermeke, ezek lennénk mi, az unokák. Mi vagyunk 17-en. A nővéreimnek és az egyik unokatesónknak már vannak gyermekeik, ők ugye a dédunokák, ők vannak heten. Az összesen 34.
A nagymamáméknak volt két unokatestvére is, velük is nagyon jóban maradtak. Nekik két-két gyerekük van, egyik oldalon összesen 4, másik oldalon 2 unokával, tehát ők vannak 12-en, ez mindösszesen 46 fő. Ha a párokat is hozzászámoljuk, az összesen végülis 57 fő körülbelül ha jól számoltam (ha nem, valaki javítson ki) :)
Szóval, múltkor tettem fel facebookra gyerekkori képeimet, ezek közül az egyiken az egyik másodunokatesómmal, Zolival táncolunk. A kommentek során kilyukadtunk oda, hogy kéne csinálni egy nagy találkozót, mert sokan vannak, akikkel egyszer (vagy egyszer se) találkoztunk életünk során, és kíváncsiak vagyunk végső soron, hogy kik is a rokonaink.
Így Ágika minden szervező tehetségét latba vetve nekiállt megszervezni a találkozót Bajára. A család igazából Dömösről, a Dunakanyar legszebb kis falvából származik, onnan szóródtunk szét leginkább a Dunántúl környékére. Azért Bajára szerveztem, mert az egyetlen élő nagyszülőpáros ott él, és mivel elég idősek, szerettük volna, ha ők is velünk lettek volna. Sajnos Vali néni lebetegedett, Jóska bácsi pedig otthon maradt velünk, de lélekben biztos velünk voltak.
Páran sajnos munka miatt, Timiék, a nővéremék pedig Regő tüszős mandulagyulladása miatt nem tudtak eljönni. :( Így is sikerült a fele társaságot összehozni, 31-en voltunk végül.
Szombat délelőtt 10-re hirdettük meg az érkezést, Baján a Délhús faházas üdülőjében voltunk. Nagyon szép hely, közvetlenül a Sugovica partján van, aranyos és nagyon jól felszerelt kis faházzal, nagy zöldterülettel, a közelben játszótérrel. Fél 11 környékére jópáran oda is értünk, az egymásnak történő megörülés után úgy döntöttünk, hiába nem ért még oda a bogrács, neki kéne állni az előkészületeknek. Hamarosan megérkeztek Andreáék is, akik hozták a naaaaaaagy bográcsot, és a fiúk (a párja és a fiai) bele is vetették magukat a főzés rejtelmébe. :) Jó kis hangulat kerekedett hamarosan, a legutolsó érkezők 2 körül jöttek meg, mindenki beszélgetett mindenkivel, felidéztünk régi történetet, kifaggattuk egymást, hogy kivel mi történt, mióta nem találkoztunk. 2 körül megebédeltünk, Anci (a három nagymama unokatestvére) mondott néhány szép és megható mondatot, emlékeztünk azokra, akik nem lehetnek már velünk, és megettük az addigra elkészült, finom pörköltet.
Ebéd után volt, aki lepihent, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, vagy sétáltak. A délutáni órákban azok, akik nem aludtak ott, hazaindultak sajnos. :( Az ottmaradottak folytatták a beszélgetést, iszogatást, evést. :) Estére - szerencsére a vihar nem ért még oda - szalonnasütést terveztünk. A fiúk gyűjtötték a fát, volt, aki annyira előrelátó volt, hogy még fejszét is hozott :) és faragtak nyársakat is. Közben a lányok zöldséget mostak, és vágtak össze, és előkészítették a szalonnát is. Nagyon nagy szerencsénk volt, miután mindenki megsütötte a vacsoráját, csak akkor jött a vihar, de akkor nagyon... Csak ekkora jégdarabok potyogtak:
És ez már egy félig-meddig megolvadt...
De szerencsére, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Miután a gyerekek lefeküdtek, elindítottuk a zenét, énekelgettünk, később táncoltunk is páran. :)
Reggel ébredés után reggeliztünk, összepakoltunk és szép lassan mindenki elindult haza.
Nem azért mert én szerveztem, de nagyon jól sikerült kis hétvége volt szerintem. :) És ebben oroszlánrésze van Móninak és Zolinak a vásárlás és egyéb dolgok miatt, Andreának és kiscsaládjának pedig a főzés miatt. Még egyszer nagyon szépen köszönöm nektek!
Remélem, a többiek is hasonlóan jól érezték magukat, mint én. Örülök, hogy megismerhettem a rokonaimat, és remélem, ezentúl többször össze fogunk tudni jönni.
Nem, nem sírok... tudom, szabad, és kell... de most mégse...
Ma egy éve ilyenkor már ismét itthon voltam... Délelőtt hívott fel Apa, hogy baj van... Egyből körtelefon a nővéreimmel és mindenki ment haza anyuékhoz, ahogy tudtunk. Jó volt akkor együtt lenni, és emlékezni rá.
Nem gondoltam, hogy ennyire tud hiányozni valaki, de Ő nagyon...
Tudtuk tudtuk hogy eljön ez is, nem lett fiatalabb és legalább nem szenvedett sokáig... De a mai napig nem akarom és nem tudom elhinni hogy nincs. Annyira természetes volt hogy 1-2 hetente felhívtam, találkoztunk, a dömösi nyaralások, horgászások, a "kénevónaegybikka"...
És most nincs. Remélem, megtalálta ott fent, abban a fenti országban Mamit, és most boldogan sétálnak együtt és néznek minket.
Hiányzol Papa!
Amiben reménykedtem hogy sikerülni fog... egy másik munkahely lett volna, de ma kaptam az értesítést, hogy nem én voltam. Ez most kicsit rányomja magát a jókedvemre, ami egész nap volt.
Szabin voltam úgyhogy csak délben keltem, aztán bevásároltam, tócsnit és finom kalácsot sütöttem. :)
Én nem vagyok olyan ügyes, mint a Nővérkém, aki tényleg egy boszorka hogy 3 gyerek és a háztartás mellett mindenre van ideje. :)
Van egy számomra nagyon fontos esemény, ami lehet hogy picikét megváltoztatja az életemet... páran már tudjátok, de csak akkor szeretném világgá kürtölni, ha biztos lesz, addig aki tudja, hogy miről van szó, drukkoljon. :)
Mi is történt velem mostanában?
Nyertem egy Deichmann-os 5000 ft-os vásárlási utalványt. A Sió Pláza hirdetett a facebookon egy játékot: 6 napig minden nap tettek fel egy-egy kérdést az üzlettel kapcsolatosan és arra kellett válaszolni megjegyzésben. Szerdán már majdnem nyertem... Random sorsolás volt, és én voltam a 22., de volt előttem két rossz válasz, így mégsem én nyertem. :( Másnap szintén játszottam, este néztem, hogy ki nyert és nem hittem a szememnek: kiírták, hogy nem fogja senki elhinni, ilyen nincs, és a mai nyertes biztos, hogy a szerencse kegyeltje, hisz aki nyert: KECSKÉS ÁGI. :) Hát én sem hittem a szememnek, nagyon örültem neki. Biztos, hogy nem az előtte napi "majdnem-nyerés" miatt csinálták, hisz random sorsolás volt, azt nem tudják befolyásolni, tehát tényleg szeret engem Fortuna asszony. Már ki is néztem a cipőt, amit venni szeretnék, egyébként is szükségem lett volna valami tavaszi rohangálós lapos sarkú cipőre. :)
Azon kívül még mi történt? Hát nem sok minden... Csinálom a diétát, járok tornázni, végre van időm találkozni ismerősökkel, barátokkal, és nem utolsó sorban, Gáborral is több időt tudunk együtt tölteni. :)
Szombaton Mariannéknál voltunk activityzni, vasárnap pihentünk.
Holnap szabin leszek. Ha találok valakit, aki jön velem, elmegyek a Virágfürdőbe, ha nem, akkor vagy ablakot mosok otthon (ha nem esik az eső), vagy pihenek. :) És ha minden igaz, akkor fonott kalácsot csinálok (még soha nem csináltam) és tócsnit. :)
Szombaton megyünk haza anyuékhoz, otthon lesz mindenki, úgyhogy utána jövök majd sok-sok képpel.
Jó régen nem sikerült írnom, de megvolt az oka. Az év elejétől belehúztam a tanulásba, hiszen február elején voltak az írásbeli, február végén pedig a szóbeli vizsgáim. Így minden nap munka után irány az iskola, aztán tanulás otthon, hétvégén is általában. De végül sikerült minden vizsgám, így hivatalosan is pénzügyi-számviteli ügiyntéző OKJ vizsgával rendelkezem. :)
Közben azért voltunk egyszer-kétszer bulizni, vagy nálunk voltak barátok-barátnők, próbáltunk azért néha kicsit kikapcsolódni is.
De most élvezem, hogy nincs a mindennapi kötöttség, elfoglaltság, tudok más programokat csinálni délutánonként emberi időben is.
Most itt vagyok Anyuékál Ságváron, tegnap Siófokon találkoztam pár régi baráttal, ma pedig nőnapi bálba megyünk Gáborral és Anitáékkal. Remélem, jól fog sikerülni, kíváncsi vagyok rá, már nagyon várom :)
Hétfőtől pedig ha minden igaz, két fába vágom a fejszémet: egyrészt most tényleg leteszem a cigit, másrészt egy barátnőmmel elkezdjük a 90 napos diétát. Ismét felkúszott rám egy 5-6 kiló felesleg. És tudom, most sokan feljajdultok, "ááá, ugyan, hova???", de mikor az ember lányának világ életében lapos hasa volt, és keletkezik rá egy kisebb úszógumi, az igenis zavarja. Úgyhogy ezzel a diétával és a heti 2 latin aerobiccal nyár elejére ismét bombaformában leszek. :) Indítottam erről egy blogot, hogy mikor mit hogyan csinálok, mit eszek, stb. Remélem, kitartok a végéig, ezért is csináljuk ketten, hogy majd noszogassuk egymást, ha valamelyikőnk ellustulna vagy abba akarná hagyni. :)
Péntek délután tehát hazabuszoztam, közben tanultam
kicsit. Rám fér, februárban vizsga és még egy tételt se tudok. :(
Most ez lehet hogy csúnyán hangzik, dó jó néha 1-1 napot
külön tölteni. Olyankor valahogy más, mikor hazaérek, máshogy hiányzik Gábor,
és én is neki. :)
Szombaton délelőtt lementem a Tescoba bevásárolni az
esti bulihoz. Nem jöttek sokan, heten voltunk mint a gonoszok, de készültem egy
kis hidegtál-félével. Nem kell nagy durranásra gondolni, egy adag sonkatekercs,
20 leveles tésztába tekert-kisütött virsli, 4-5 pár főtt virsli és kukorica
saláta volt. El is készültem mindennel még délelőtt, megebédeltünk, aztán 5
óráig „ráaludtunk” a bulira.
6-ra jöttek a vendégek, addigra rendbe tettük a
nappalit és szilveszteri hangulatba hoztam az egész lakást. :)
Gábor hugáék, Lengabék és Imi jöttek. Először iszogattunk, beszélgettünk,
nagyokat nevettünk, aztán Lengabék Aranyásó
kártyájával játszottunk, ami ilyen bulira való játéknak teljesen jó. :)
Éjjel fél 12-kor előre koccintottunk, és elindultunk
a Kossuth térre. Pont a Himuszra és a tűzijátékra értünk le, majd kezdetét
vette a több mint két órás Senior utcabál. Nagyon szeretem ezt a csapatot,
nagyon jó hangulatot csináltak, ez most sem maradt el.
A Karácsony szokásunkhoz híven több felvonásból
állt. Bár ez szerintem mindenkinél így van. :)
24-én kettesben voltunk otthon. Mi csak jelképes
ajándékot adtunk egymásnak, hisz amire szükségünk van, úgyis megvesszük, csak
azért pedig nem fogunk vásárolni valami „feleslegeset”, mert Karácsony van.
Úgyhogy inkább kettesben voltunk, filmet néztünk és ünnepi ebédet-vacsorát,
melegszendvicset ettünk. :) Este elmentünk Gábor nagymamájához,
megköszöntöttük Karácsony alkalmából és vittünk neki életem első saját
készítésű bejglijéből.
25-én délelőtt hazamentünk Ságvárra anyuékhoz.
Segítgettünk, beszélgettünk, pihentünk, este pedig vacsi után activityztünk
egyet. :)
26-án dél előtt megjöttek Ancsáék is a gyerekekkel.
Addigra megterítettünk, az ebéd is kész volt, már csak a Jézuska érkezését
vártuk, aki csakhamar csilingelt is. Furcsa volt, hogy ilyen kevesen voltunk,
ugye Papa se volt már velünk, és Timiék sem jöttek, hiszen december 20-án reggel
6:40-kor megszületett az 5. unokaöcsém (és leendő keresztfiam), László Csongor
György 4100 grammal és 58 centivel.
Így hát „csak” nyolcan karácsonyoztunk.
Mindenki nagyon örült annak, amit kapott, mi egy-egy névre szóló törölközőt
kaptunk.
Ebéd után mi hazajöttünk, pihentünk estig, mert
másnaptól ismét a dolgos hétköznapok vártak ránk. :(
Azaz rám csak kedd-szerdán, hiszen csütörtökön
reggel jött értem Péter, nővérem párja. Szerda este még elmentünk Gábor szüleihez
karácsonyozni, mert ők Hajdúszoboszlón töltötték az ünnepet. Szóval elmentem
Timiékhez, mert még mielőtt szült volna, megbeszéltük, hogy ha szüksége lesz
rám, akkor 29-30-án szabadságon leszek, el tudok menni segíteni. Szükség is volt
rám, mint kiderült… Na nem lettem rabszolga, de segítettem mosogatni,
takarítani, vasalni, és elvittem Marcit orvoshoz, akiről kiderült, hogy
skarlátos. :(
Később sajnos Regő is elkapta, de nem lett súlyos következménye szerencsére.
November 25-én voltunk Budapesten. Gábort hívta meg
az egyik beszállító cégük egy karácsonyi vevőtalálkozós vacsorára. Majdnem nem
értünk oda, ugyanis hajón volt a vacsora, és fél óra körözés után sem találtunk
parkolóhelyet. Végül nagy nehezen sikerült megállnunk, és az utolsó percekben a
helyszínre jutottunk. Ott voltak már Gábor kollegái, hozzájuk ültünk le. Az est
egy órás hajókázással indult, egy idegenvezető mesélt Budapestről és bemutatta
a látványosságokat. Miután kikötöttünk, elkezdték felszolgálni a vacsorát.
Hááááttt… Igen érdekes volt :) Igaz, hogy válogatós vagyok, és a
főétel egy részét kivéve nem volt olyan, amit ne ettem volna meg, de nem igazán
az én ízlésemnek való ételek voltak. Igen gourmet volt eleve, „nagy tányéron
kis adag” elven, és némelyik fogásról nem tudtam volna megmondani, mi az, csak
a kiírás segített. :) A desszert előtt volt egy brazil táncos
bemutató, nagyon tetszett mind a fiúk, mind a lányok tánca. 11 óra körül
elindultunk haza, mert elég ködös idő volt, és nem akartunk éjjel hazaérni. Képek: Karácsonyi vacsora
A december leginkább a munkával és az iskolával
telt. Hétvégén vagy nálunk voltak a haverok, társasoztunk, beszélgettünk, vagy
pihentünk.
Mikulásra hazamentünk Anyuékhoz, ahova sajnos Timiék
nem jöttek, mert 2-3 hete volt vissza a terhességből, így nem akart utazni.
Ancsáék jöttek viszont a két kis kópéval együtt. Sajnos a Mikulás érkezését már
nem tudtuk megvárni, de a meglepetést otthagytuk, aminek ha jól hallottam,
nagyon örültek. Marcinak és Regőnek pedig postán érkezett a Mikulás ajándéka. :) Este pedig a barátainkat vártuk a szokásos activity partinkra :) Képek: Activity parti
Utána folytatódtak tovább a dolgos hétköznapok.
Sajnos ettől, hogy reggel 7-kor elmegyek dolgozni, munka után pedig minden
hétköznap este 7-ig iskolába, fáradtabb és kicsit ingerlékenyebb vagyok.
Szegény Gábor nem bírja könnyen, de már nincs sok hátra, februárban vizsgázom,
és addig is próbálok figyelni magamra, hogy lehetőleg senkit ne bántsak meg.
Közben csinosítgattam a lakást, pakolásztam,
takarítgattam. de sajnos a karácsonyi előkészületekre se tudtam annyi időt
szánni, amennyit szerettem volna. Az ablakpucolás, adventi koszorú – és karácsonyi
dísz készítés sajna elmaradt, remélem, jövőre már lesz időm erre is.
