Karácsony II.

A karácsonyi ünneplés - ahogy a lent leírtakból látszik - Ságváron folytatódott. 25-én délután értünk haza, útközben beugrottunk a nagypapámhoz, aki sajnos nem tudott kijönni hozzánk, mert nincs a legjobb egészségi állapotban. Tehát kiértünk, lepakoltunk, beszélgettünk, este pedig römiztünk egyet. Vicces volt, mert először nem is emlékeztünk a szabályokra, aztán szépen lassan eszünkbe jutott. Másnap reggel indult a sürgés-forgás, anyu a konyhában csinálta a mennyei sokfogásos vacsorát, én meg segítgettem neki, terítettem, stb. Közben találkoztam volna a legjobb barátnőmmel, Anitával, de sajnos nem jött össze. :( Drága Anita, ha olvasod! Én sajnálom a legjobban, ne haragudj hogy így sült el, remélem minél előbb találkozunk, már nagyon hiányzol! :(

Dél körül megjött mindkét növérem, gyerekestül, Timi sajnos Péter nélkül, mert ő nagyon beteg lett. Timiéknél a többiek sem voltak a legjobban, ezért csak délelőtt jöttek, délután mentek is haza. :( Ebéd előtt jött a Jézuska, hozott sok szép ajándékot. Nekünk Gáborral közösen egy gofrisütőt, egy süteménykeveréket, én kaptam még a Papától egy könyvet, Gábor pedig egy csomag nyomtatópatront.

Ebéd után pihentünk egyet, majd hazabuszoztunk.
Így túl sok pihenés nem volt a karácsonyi ünnepek alatt, hétfőn pedig kezdődött újra a mókuskerék, de mindenki volt mindenkinél/vel és ez a lényeg.

Mivel Gábor nagymamája és az apukája nem tudtak feljönni Pestre, ezért hozzájuk hétfőn mentünk, ahol is apósjelöltemtől kaptam egy szép fehér koktélruhát, amit én vateráztam magamnak. :)

Így telt a mi 3. karácsonyunk együtt. :)

Karácsony és játék

Ezúton szeretnék minden kedves blogolvasómnak, ismerősömnek, barátomnak, rokonomnak meghitt, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánni sok szeretettel!

Nekünk kicsit mozgalmasra sikeredett a Karácsony - és még nincs vége. :) Csütörtök este Gáborral, a hugával Andival és az ő barátjával felmentünk Budapestre, Gábor anyukájához. Az este pihenéssel, játékkal telt, majd pénteken délelőtt két csoportra válva vásárolni indultunk. Én Andival elindultam az IKEA-ba, ami sajna zárva volt :-( valamint az Árkádba. Én vettem magamnak egy pulcsit, de mivel a többiek is elmentek vásárolni, és csak náluk volt kulcs, így míg ők haza nem értek, mi is mászkáltunk. Délután megjött a Jézuska, kaptam pulcsit, harisnyát, sapkát, megvacsiztunk, játszottunk, pihentünk.

Ma Gáborral vonatra szálltunk és eljöttünk Anyuékhoz Ságvárra, ahova holnap érkeznek a nővéreim a családjaikkal, viszont mi sajnos holnap este megyünk is haza, mert hétfőn már munka van. :(

Kaptam egy barátnőmtől, Ágitól (sajna a blogját nem tudom belinkelni, mert zárt) egy játékmeghívást, aminek ezúton teszek eleget:

Szabályok:
-add tovább a listaírás feladatát további hét blog írónak
-linkeld ki őket
-értesítsd őket
-írd meg a karácsonyi kívánságlistád
-küldd el a listát erre az email címre: radmila.morgan@gmail.com
-szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid
-legyen boldog a Karácsonyod!

Háááttt... 7 blogíróm nekem sem biztos, hogy összejön, de megpróbálkozom vele:

1. Nővérkém, Timi

2. Yvanna

3. Kispapa barátom: Tomi

Mivel a nővéremnek 4 blogja van, nem küldöm ki mindegyikre (bár így már 6 tagú lenne a listám), de megengedem neki, hogy arra a blogra tegye ki, amelyikre szeretné. :)

Karácsonyi kívánságlista

Mit is kívánjak?

- természetesen boldogságot, egészséget az egész családnak

- még sok-sok időt az egyre idősebb nagypapámnak

- hosszú, boldog kapcsolatot Gáborral

- egy vonzóbb munkahelyet

- hogy sikerüljön befejeznem az iskolát és akár el is helyezkednem ebben a szakmában

- lécci lécci Jézuska, segíts hogy meg tudjuk venni idén a lakást! :-)

Elmaradás

Nem nagyon tudtam mit írni mostanában, mert nem történt különösebben sok minden, de mégis annyi minden. :)

Múlt hétfőn-kedden szabin voltunk mindketten, mert itt voltak az ablakosok hétfőn, kedden pedig a kőművesek. Jó kis móka volt: egyrészt nem kicsit volt hideg, másrészt pedig olyan kosz volt, hogy még most is tiszta por minden, hiába törölgetek (na jó, ez kicsit túlzás :-) ). Megpróbálok mutatni egy ilyen volt-ilyen lett képet:

Ez a nappalink erkélyre nyíló ablaka-ajtaja 6-án, miután az ablakosok elmentek. Másnap a kőművesek bevakolták az ablak mellett látható szürke részeket, ahol gyakorlatilag kijött egy rész a falból. Iszonyatosan rondán dolgoztak, az ablak környéke tiszta vakolat (és nem csak ott ahol kell). Viszont valószínűleg nem fogjuk emiatt az egész lakást kifesteni, hanem bordűrcsíkot ragasztunk majd az ablak köré. Most pénteken pedigén voltam szabin, mert a takaróléceket ragasztották le, leszedték a képen látható fóliákat, ill. a konyhaablakba szereltek ventillátort (ami szerintem mellesleg tök fölösleges). Lesz még egy kör tavasszal, amikor is le kell szerelni mindent az erkélyről, ill. addig nem lehet visszatenni a redőnyöket (azaz nincs értelme, mert úgyis le kell vágatni belőle, akkor meg úgyis le kell szedni), ugyanis március környékén pedig jönnek szigetelni a házat.

Ezen kívül mostanában kiegészült a szokásos heti iskola-torna programom annyival, hogy hétfőnként járunk egy barátnőmmel úszni, valamint szerdánként páran a suliból elmegyünk néha beszélgetni, nehogy véletlen unatkozzak és túl sokat legyek itthon. :)

Na jó, egy panaszszavam sem lehet, a hétvégén pihentem (miután pénteken kitakarítottam az egész lakást a munkások után :-)), nem csináltam semmit, csak szombat este mentünk el vacsizni haverokkal. De ma pl. egész nap aludtam és tv-ztem. ;)

Nem tudom, idén fogok-e még írni, egy karácsonyos-buék-os bejegyzést mindenképp szeretnék, bár nem tudom mikor, mert 23-án szabin leszek, elmegyek fodrászhoz, aznap este felmegyünk Budapestre Gábor anyukájához, 25-én vissza Ságvárra az én szüleimhez, ahova 26-án megjönnek a nővéreim is, viszont aznap este nekünk már haza kell jönnünk, mert hétfőn dolgozunk sajnos. :(
Szilveszterkor (31-én még dolgozunk) Szekszárdon leszünk barátokkal, úgyhogy nem tudom mikor lesz időm írni, de fogok, ezt megígérem. :)

Egy kis lopás, de ezt muszáj :-)

Ezt a is bejegyzést a nővéremtől loptam, nekem nagyon tetszik, és nagyon büszke vagyok az én drága unokaöcsimre. :)

http://laszlorego.blogspot.com/2010/12/kulonfele-levelek.html

Szeretetcsomag

Októberben írtam már egy blogról, ezzel kapcsolatosan egy csapat segítő szándékú emberről, akiknek az elején egy céljuk volt: közös barátnőjük agydaganatos kisfiának támogatása. Azóta a kisfiút megműtötték, kint van a kórházból, lábadozik. Később a kisfiú anyukájának kérésére hasonló sorsú, támogatásra szoruló gyerekeket támogatnak a befolyt összegekből.

Hogy honnan tudom, hogy ez nem átverés? Egyrészt onnan, hogy ez az oldal és a gyűjtés ötlete többek között a nővéremtől származik; másrészt onnan, hogy ez a dolog nem arról szól, hogy "héé emberek gyűjtsünk pénzt!", hanem vannak, akik készítenek ékszert, dísztárgyat, sütit, stb., azt licitre bocsátják, és a licitálók pedig egy bankszámlára utalják a pénzt, amit végül eljuttatnak a rászorulóknak.

Ez a csapat gyűjtött már beteg kisgyerekeknek, és a vörösiszap károsultjainak is. Most, hogy már tapasztaltabbak e téren, új oldalt indítanak 2011. januártól, ahol terveik szerünt egyre több segítő szándékú ember gyűlne össze, akik beteg vagy nehéz sorsú gyerekeken, családokon segítenének.

Kérünk mindenkit, hogy hirdesse ezt a jószándékú kezdeményezést, ahol csak tudja!

Én is kérek mindenkit, aki olvassa ezt a fórumot, hogy segítsen, ha teheti! Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég egy kis kézzel készített valami, vagy egy kis licitálás.

A blogoldal címe: http://szeretetcsomag.blogspot.com/

Köszönjük!

Mit is írjak? :)

Bocsánatot kérek szépen mindenkitől, hogy nem írtam mostanában, de olyan egetrengetően nagy dolog nem történt felénk. Végre valahára hazajutottunk Anyuékhoz múlt vasárnap, ott volt mindenki, az szülők, nagypapám, az összes nővérem, sógorom, unokaöcsém. :) E nagy napon megünnepeltük Marci unokaöcsim névnapját, valamint Gábor és az én szülinapomat. Itt a bizonyíték :-) . Legközelebb sajnos csak Karácsonykor tudunk hazajutni, mert a saját kocsink meghalt, de ami a legszebb, hogy a céges kölcsönautó is halódik és ha úgy van kedve, egyszer csak megáll, így nem merünk bevállalni még egy Kaposvár-Ságvár utat se. Szegény Móni barátnőméknek is csak ígérjük, hogy megyünk, ők is "csak" Pécsett laknak, de egyszer pénzünk nincs rá, egyszer meg a kocsi adja meg magát. :( Pedig már 2,5 hónapos a kisfiuk és nagyon szeretnénk látni őket, utoljára tavasszal az esküvőjükön találkoztunk. :(

Most megint kicsit húzós időszakom van, december 6-7én jönnek nyílászárót cserélni, 9-én és 15-én meg dolgozatot írunk a suliban, ahol már nagyon sok nagyon okos dolgot tanultunk, de nem egyszerű munka mellett a tanulás, ezt már az elején gondoltam.

Mivel közeleg a Karácsony, de konkrét karácsonyi hátteret nem akartam, ezt találtam, kis egyszerű háttér, de mégis hangulatfokozó. :)

Házitündér

Az elmúlt két napban háziasszony-házitündér fokozatra kapcsoltam. :)

Tegnap délután 16:10-kor értem haza. Nem volt sok időm, mert 5-kor találkoztam két barátnőmmel. Így hát egyből feltettem a vizet a (zacskós) rizsnek, mert megígértem Gábornak, hogy estére a maradék husihoz csinálok neki. Namost, ez ha gyors vagyok, akkor is 10+15 perc minimum, tehát legkorábban 35-kor készültem volna el. Természetesen most a víz nem forrt fel olyan gyorsan, ahogy én szerettem volna, így pontban 45-kor tudtam csak elindulni. De azért amíg a rizs készült elpakoltam az edényeket elmosogattam, rendet tettem a szobában és a konyhában, kiszellőztettem, tehát nem unatkoztam.

Ma pedig... hát nem indult a legjobban a reggelem. Reggel Gábor felébredt 7-kor, én felébredtem fél 9-kor, Gábor sehol. :( Hagyott egy cetlit az ajtón, hogy be kellett mennie dolgozni, 10 körül jön... 9-kor hívott, hogy a főnökasszony kitalálta hogy leltározni kell de neki elfelejtett szólni, úgyhogy csak délután jön. :(

Úgyhogy felkeltem, elmosogattam, kitakarítottam a konyhát, felporszívóztam a konyhát-előszobát-fürdőt, felmostam, kimostam, kiteregettem, lementem a boltba. Most még le kéne törölgetni a hálóban és a nappaliban, de semmi hangulatom nincs hozzá. Az az igazság, hogy semmi máshoz se, igazából inkább elmennék egy igazi hátizsákos-szendvicses erdei kirándulásra; de majd máskor. :)

Kezdek büszke lenni a háziasszony-mivoltomra. :)

Fásultság

Nem is tudom, hogy meg akarom-e írni ezt a bejegyzést, de most úgy kikívánkozik belőlem. Azt se tudom, mi hozta ki belőlem, biztos ez a randa őszi idő, vagy a sok minden, ami felgyűlt bennem, de nem is az a lényeg.

Van ugye egy munkahelyem, ahol dolgozom lassan 1,5 éve. Jó csapat - 1-2 összezörrenéstől eltekintve -, jó hangulat, a kollegalitás néha hiányzik, dehát nem lehet minden tökéletes. :) Szóval magával a légkörrel nincs bajom. Konkrétan a munkámmal magával sincs probléma... azon kívül, hogy egy olyan munkát végzek (diplomás, nyelvvizsgás létemre), amihez max. 8 általános kell. Reggel megjön a posta, szét kell válogatni, különböző iktatókönyvekbe beiktatni. Ezzel végzek kb. 8-10ig. 10 után nekiállok a kimenő postázásnak: a lehozott számlákat szétválogatom, borítékolom. Ebéd után ezt folytatom, majd beírom a postakönyvbe az ajánlott leveleket. Ezen kívül hozzám futnak be az apróbb és nagyobb kérések (eldugult a WC, műszaki vagy telefonos probléma, csomagátvétel...), amikre meg kell találnom a megoldást.

Ebből is látszik ugye, hogy az agyamat, kb. egyáltalán nem használom... És ez az, ami nagyon nagyon idegesítő. Legszívesebben felmennék a tulajdonoshoz, és a szemébe mondanám: "Cseszd meg, én ennél értelmesebb vagyok, többet tudok, többet érek!!!" De nem tehetem meg, mert nincs semmi lehetőség cégen belül, azt meg nem akarom kockáztatni, hogy elküldjenek, mert a városban sem nagyon van lehetőség, költözni meg nem akarunk. Múltkor már a gazdasági igazgatónak is jeleztem hogy járok pénzügyi tanfolyamra, elvileg azt mondta, hogy számításba veszi, de 2 hét múlva már nem is emlékezett rá.

Nagyon remélem, hogy ha elvégzem ezt a tanfolyamot, akkor lesz lehetőségem máshol elhelyezkedni, váltani, mert ennek így nem lesz jó vége, úgy érzem. :(

Na ez volt eddig a leglehangoltabb bejegyzésem, bocsánat érte, dehát ez az én blogom az én érzéseimmel, és most valahogy jobban érzem magam, hogy ez kijött belőlem.

Kaposvári séta

Szombaton megragadtuk a kora délutáni jóidőt, és lementünk sétálni a városba. Megnéztük a szép, új sétálóutcáinkat és végre alkalmam nyílt (igaz, csak mobillal) lefényképezni az új szobrokat. Íme az elkészült alkotások :-) :

Születésnap

Tegnap megértem ezt is, elértem a matuzsálemi 25. életévemet. :)

Most már - miután anyunak elmondtam, és nem kapott szívinfarktust - leírhatom, hogy Gábortól Egy piercinget kaptam a köldökömbe. Soha nem gondoltam, hogy nekem ilyenem lesz, de a múltkor, amikor Gunarason voltunk fürdeni, láttunk egy szépet egy hölgyön, és nagyon megtetszett mindkettőnknek. Így hát pénteken elmentünk munka után és lövettünk egyet. :) Maga a lövés nem fájt, inkább mikor a hűtés hatása elmúlt, akkor fájt kicsit az, hogy a bőröm alatt van ez a bigyó, meg néha hajolni, ülni nem a legkényelmesebb vele, de ez elvileg hamarosan elmúlik.

Természetesen Anyukám volt, akitől az első telefont kaptam, a születésem percében köszöntött fel. :) Este pedig kaptam tőle egy e-mailt. Nem idézem az egészet, de mivel nagyon megfogó és szép levelet írt, részleteiben a nyilvánosság elé tárom:

"Drága Kislányom!

Ma egész nap rád gondoltam…

Huszonöt éve ilyenkor már találkoztunk a számodra új világban. Hiszen reggel csak felmutattak, aztán elvittek, és csak este hoztak oda hozzám. Sajnos, régen ez így volt.

Bevallom, sírtam örömömben. Olyan szép voltál! Kis, formás fejed, barna bőröd, gyönyörű arcocskád volt, és nagyon hasonlítottál édesapádra. Egész más volt, mint 6 és 8 ével azelőtt. 19 és 21 évesen az ember másképp éli meg a csodát, mint 27 évesen. Akkor valahogy természetes és magától értetődő csoda volt, most pedig egy AJÁNDÉK CSODA. Köszönöm Neked ezt a csodát. Köszönöm, hogy minket választottál, hozzánk érkeztél. Köszönöm a boldogságot, amit csak egy kisbaba hozhat magával. Köszönöm az együtt töltött éveket, a jókedvet, a vidámságot, a néha együtt-szomorkodást, hiszen ez is hozzátartozik az élethez.

Köszönöm, hogy vagy nekünk.

Születésnapod alkalmából kívánom Neked, hogy további életedben kísérjen az ég kékje, a nap fénye és melege, a sírig tartó szerelem, és ami a legfontosabb, gyermekeid mosolya. Mert lehet egy nőnek csodálatos munkája, hivatása, legbüszkébb mindig a gyermekeire lesz. Ezt tapasztalatból mondom.

Legyél mindig ilyen szeretetre méltó, nyílt és vidám. Szeresd továbbra is az embereket, és akkor nagyon sok szeretetet fogsz visszakapni.

Nagyon sajnálom, hogy ma nem lehettünk együtt. De gondolatban egész nap veled voltam, a 25 éves kislányommal, és azzal a 25 évvel ezelőtti, pár órás kislányommal. Meg a közben elröppent 25 évvel…

Édes Kislányom! A jó Isten éltessen!

Szeretettel: édesanyád

Szóval ilyen szépet kaptam az én anyukámtól, valamint a nővérem is írt egy szép bejegyzést a blogján, köszönöm Timi!

És itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem annak a renegeteg ismerősömnek, akik felköszöntöttek születésnapom alkalmából akár iwiwen, facebook-on, skype-on, MSN-en, SMS-ben, telefonon, és még bármilyen módon. :) Nagyon aranyosak vagytok és jól esett hogy ennyien gonoltatok rám!

Fárasztó napok

Azok vannak mostanában folyamatosan: fárasztó, de boldog napok. Gáborom múlt csütörtökön lebetegedett, vasárnap már eljutott arra a pontra, hogy kihívtuk az ügyeletes orvost, aki közölte, hogy tüdőgyulladása van. Természetesen folyamatosan csináltam a finom meleg teát, vacsit, stb. Ma megy vissza a háziorvoshoz, elvileg már jobban van, a háta már nem fáj, még köhög és egy kis hőemelkedése van,de az valószínűleg a gyógyszer mellékhatása.
Emellett ugye nekem itt a meló-suli-torna háromszög is, tehát otthon nem sokat vagyok.
Viszont egyben boldog napjaim is vannak, mert most nagyon kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, a sok gond és anyagi nehézség ellenére, ami most ránk szakadt mégis boldogok vagyunk és szeretjük egymást remélem még nagyon sokáig. :)

Szerdán szabadságon voltam, akkorra kaptam időpontot a Polgármester Úrhoz. Hááátt.... amennyire nagy lelkesedéssel és parával indultam oda, annyira nagy lelombozódással jöttem el. :( Kemény 10 percet voltam bent, abból is hármat voltam konkrétan a Polgármesterrel, a többit az asszisztenséve, alpolgármesterrel, nem tudom ki volt ő. Nagyvonalakban felvázoltam, hogy ki vagyok és miért jöttem, megmutattam a programjavaslataimat, aztán közölték, hogy ezek a programok nagyrészt vannak is. Én meg erre közöltem, hogy akkor A) nem jó a propagandájuk, B) nem olyan programok, amik lekötnék a városlakókat, ezért mennek el más rendezvényekre inkább.
Úgyhogy úgy érzem, nem lesz ebből semmi, de a tőlem telhetőt megtettem.

A mai nap meglepetése volt, hogy egy nagyon kedves kollegám, haverom, Zsolti ma bejött a recepcióra és hozott nekem szülinapi ajándékot. :) Arra számítottam, hogy max. felköszönt vagy ad egy tábla csokit, de tök kis ötletes perselyt meg egy kis "üzenetrögzítő csipeszt" kaptam tőle. :) Nomeg egy csokit, mert tudja milyen édesszájú vagyok. :)

Ma megkapom Gábortól az ajándékomat (nem írom le, mert Anyu, ki fogsz akadni, elég lesz majd ha meglátod) :), este jönnek vendégek, úgyhogy gyorsan kreálok is valami kis vacsit, a vasárnap meg a mienk lesz Gáborral. :)

Szép hétvégét mindenkinek, maradjon ilyen szép napsütéses az idő, mint most! :)

Ja, ha esetleg olvassátok: Nagy Ági, Dobrai Viki, Jeremiás Judit, Fegyencem, nagyon boldog szülinapot kívánok nektek!

Felhívás!!!

http://segitsdaninak.blogspot.com/

Pár héttel ezelőtt írtam már egy blogról, ezzel kapcsolatosan egy csapat segítő szándékú emberről, akiknek az elején egy céljuk volt: közös barátnőjük agydaganatos kisfiának támogatása. Azóta a kisfiút megműtötték, kint van a kórházból, lábadozik. Később a kisfiú anyukájának kérésére hasonló sorsú, támogatásra szoruló gyerekeket támogatnak a befolyt összegekből. Hogy honnan tudom, hogy ez nem átverés? Egyrészt onnan, hogy ez az oldal és a gyűjtés ötlete a nővéremtől származik; másrészt onnan, hogy ez a dolog nem arról szól, hogy "héé emberek gyűjtsünk pénzt!", hanem vannak, akik készítenek ékszer, dísztárgyat, sütit, stb., azt licitre bocsátják, és a licitálók pedig egy bankszámlára utalják a pénzt, amit végül eljuttatnak a rászorulóknak.

Ez a csapat most a múlt heti katasztrófát látva segíteni szeretne a vörösiszap áldozatainak, ezért az október 15. és október 31. között lejáró licitek bevételét felajánlja a vörösiszap-károsultaknak!Kérünk mindenkit, hogy ezt most sokkal inkább hirdesse, ahol csak tudja, itt még nagyobb összefogásra és adakozásra van szükség, mint eddig!

Én is kérek mindenkit, aki olvassa a blogomat, hogy segítsen, ha teheti! Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég egy kis kézzel készített valami, vagy egy kis licitálás.

Itt vagyok, ragyogok. :)

Jelentem, még élek, csak kicsit felpörgött az életem. :)
Hétfőnként túlórázok egy órát, azaz fél 6-kor végzek. Kedden munkából elengedtek fél órával előbb, így korábban eljutok az iskolába a tanfolyamra, aminek 7-kor vége, akkor rohanok tornára 8-ig, úgyhogy jó, ha reggel 7-től este fél 9-re haza is érek. Szerdán szintén 4-kor megyek iskolába, de akkor legalább torna nincs, úgyhogy fél 8 körül hazaérek, a csütörtök ugyanaz mint a kedd. A péntek viszonylag egy laza nap, akkor 15:40-kor végzek és nincs semmi program (hacsak nem szervezünk valamit). Most pénteken pl. két barátnőmmel és Gáborral moziba megyünk kedvezményes kuponnal (ketten egy jegy áráért). :)

Az iskola egész jó, bár az egyik tanár elég darálósan és zagyván adja le az anyagot, de ügyesek vagyunk és megértjük. :)
Ma este jön a Fundamentától egy hölgy, kiszámoljuk hogy hogyan és mikor tudunk lakást venni. Októberben pedig megyünk egy közjegyzőhöz és bejegyeztetjük a hivatalos élettársi viszonyt. :) Ez annyira nagyon bürokratikusan hangzik. :S Viszont mivel majdhogynem egyenértékű a házassággal, lehet hogy jól fog jönni akár a hitelfelvételnél, akár más praktikus dolognál.

Ha valaki esetleg olvassa a blogomat (mondjuk a régi siófokiak közül) és érdekli és szeretne találkozni velem, akkor itt és most tudatom, hogy október 9-10-én Siófokon és környékén leszek megtalálható, azon belül is szombat este a Tojásfesztiválon és/vagy a Retroban! :)

Hírek

Az első és legörömtelibb hír, hogy megszületett Móni barátnőm kisfia, Paróczy Dániel. Nagyon ügyi volt anya és baba is, szeptember másodikára voltak kiírva és tegnap 12:40-kor született meg a kislegény 3740 grammal és 51 centivel, 12 óra vajúdás után végül császármetszéssel. Anya és baba is jól vannak, ma már Danika hangját is hallottam a telefonban. :)

Elkezdődött a héten számomra is az iskola. Tegnap lett volna az első nap, 3-kor kezdődik, én fél 5-ig dolgozom, és mire odaértem, nem volt már senki. Később kiderült, hogy nem volt oktató, úgyhogy csak elmondták az órarendet és mindenki el is ment haza. Tehát igazából ma kezdünk, szintén 3-kor, én szintén 5-kor érek oda, de majd ügyesen bepótolom amiről lemaradok. :)

Egyébként minden rendben, kicsit fáj a torkom, iszom a finom meleg teát egész nap, szombaton pedig megyünk haza Anyuékhoz.

"Játék és segítség"

Ezt a bejegyzést ma olvastam a nővérem blogján (http://laszlorego.blogspot.com/). Bemásolom egy az egyben. Sajnos nekem kézügyességem nincs, de ha tudok, megpróbálok segíteni. Ha mással nem, hát azzal, hogy én is kiteszem, hátha valaki tud segíteni.


A játék háttere, célja:

Emi barátnőm kisfiát, Danit tegnap műtötték agydaganattal. Csak hétfőn derült ki, a család, és mi, a barátok is nagyon megdöbbentünk, álmunkban sem gondoltuk volna arról az eleven, aranyos, okos kisfiúról, hogy ilyen beteg.
A többi, főleg blogspotos barátainkkal arra gondoltunk, hogy játékot indítunk a segítésükre. Az ötletet a segítsüti kezdeményezés adta, link és logo oldalt. Daniról és a játékról részletek itt:
http://segitsdaninak.blogspot.com/
Segíteni a következőképpen tudsz:
1. Kiteszed a logót és a linket a blogodon.
2. Magad is benevezel kreatív ajándékok készítésére a segítségnyújtók részére. Ez bármilyen saját készítésű dolog lehet.
3. Magad is benevezel a segítségnyújtók közé, és cserébe kapsz kézzel készített ajándékot.
Ezeket persze lehet külön-külön, vagy megteheted mindet is. Nézz be a Segíts Daninak blogra, és csatlakozz! Ötleteket is várunk, és segítséget is a dolog lebonyolításához!

Köszünjük mindenkinek!

Háááttt...

Tudom, tudom, "hát"-tal nem kezdünk mondatot, de hááátttt... nem történt velem semmi izgalmas. Élem a dolgozó-házimunkázó nők életét, kedden és csütörtökön tornázni járok, holnap meg megyek a suliba megbeszélésre, akkor majd kiderül, mikor kezdődik a tanfolyam, melyik napokon lesz, stb.
Ezért is nem írtam eddig, mert nem történt semmi extra esemény. Nem is tudom, most mit írjak. Azon kívül, hogy az időn bosszankodom: ronda, esős, szürke, ködös, hűvös... undorító. :( Valahogy van egy olyan érzésem, hogy nem lesz itt már vénasszonyok nyara. :(
De azért hétvégén jön a legjobb barátnőm (Anita), és elmegyünk Barcsra fürdeni egyet - végre, 2 hónapja tervezzük -, este meg elmegyünk bulizni. Csakazértis. :)

Na, majd ha lesz valami említésre érdemes, írok, de most nem igazán tudok mit.

Ez kimaradt...

Méghozzá az, hogy szeptembertől beülök az iskolapadba. 2 évvel ezelőtt, mikor ideköltöztem Kaposvárra, elkezdtem a TIT-nél (Somogy Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) egy pénzügy-számviteli ügyintézői tanfolyamot, amit sajnos a munka miatt abba kellett hagynom. A tanfolyam kezdete után kb. 2 hónappal elhelyezkedtem a New Yorkernél, ahonnan este fél 7-nél előbb nem nagyon szabadultam el, addigra meg pont vége volt az óráknak. De most - rábeszéltem az egyik kolleganőmet (barátnőmet) is - ismét járni fogok. Ingyenes 1,5 éves tanfolyam, heti 3 nap van délután óra. Remélem, most be tudom fejezni, egy pénzügyi végzettség soha nem jön rosszul :)

Szabadság

A héten keddtől csütörtökig itthon voltam szabadságon. Úgy volt, hogy Gábor is szabin lesz, de bejött nekik egy nagy rendelés, és építkezik is a cég, így nem tudott eljönni. Én meg hogy lekössem magam, átmentem háziasszony üzemmódba. :) Kedden csináltam finom cukorborsólevest és (életem második és eddigi legfinomabb) rakott krumpliját:

Kedden a főzés mellett felporszívóztam és felmostam, szerdán a nappalit (mert már van nekünk külön hálónk és nappalink :-) ), csütörtökön a konyhát takarítottam ki. Na jó, azért pihentem, olvasgattam, DVD-ztem is közben kicsit. :)

Pénteken pihiztünk és este lementünk megnézni a tüzijátékot. Ma este buli lesz nálunk, jön pár barátunk, megünnepeljük hogy ismét miénk a lakás, kiköltözött a társbérlőnk. :) Holnap pedig megyek haza, utána megyünk Anyuékkal Úrhidára, ahol tömeges ünneplés lesz: Timinek, Csabinak és a Regőnek szülinapja, Bencének pedig névnapja volt/lesz a napokban. Hétfőtől pedig ismét a munkás hétköznapok jönnek. :(

Ha kalandpark, akkor Zamárdi!

Mióta Gábor végzett a főiskolán (azt hiszem, 2003), azóta minden évben általában nyáron szerveznek egy évfolyamtalálkozót. Ahogy ez lenni szokott, az elején sokan voltak, aztán évről évre egyre kevesebben, az elmúlt 2-3 évben már csak 5 fiú és csak egy lány járt össze, na és persze mindenki hozza a párját. Idén ezt a találkozót a Balatonra szerveztük. Mivel Gábor pénteken sokáig dolgozott és fáradt volt, nem indultunk már el, inkább elmentünk moziba és megnéztük az Eredet (Inception)című filmet. Az elmúlt évek egyik legjobb filmje, mióta Leonardo di Caprio felnőtt, azóta egyre jobb filmeket csinál. :)

Szombaton elmentünk a többiekhez Balatonszemesre, ott volt a szállásuk. Délután kettőre mentünk a Zamárdi Kalandparkba, ahol ugyan egy órát álltunk sorba, de végülis bejutottunk (köszönöm András) :). Miután megkaptuk a védőfelszereléseket, eljutottunk a próbapályára, amit oktatás után ki is próbálhattuk. Ez még nekem is egész jól ment. :) Utána elindultunk az 1. nehézségű pályán... Az elején nem tűnt nehéznek, de mikor mozgott alattam a kötél, a henger, szóval minden, ami mozoghatott, hiába volt rajtam biztosítókötél és heveder, úgy éreztem, nekem ennyi elég volt. Lehet, hogy a gyerekpályán kellett volna kezdenem. :)

A menekülés pillanata:

Az tehát kiderült, hogy ipari alpinista már nem leszek. :)

A többieknek nagyon tetszett, mint a képek is bizonyítják: http://picasaweb.google.com/kecskes.agnes/20100807Zamardi#. Én a továbbiakban maradtam fényképész, nekem elég volt ennyi is. :) De azért jól éreztük magunkat. Miután mindenki végig kúszott-mászott-csúszott az egész pályán, ettünk egyet, és visszamentünk a szállásra, ahol activityztünk, iszogattunk, beszélgettünk, és végül kikötöttünk a kemping szórakozóhelyén, ahol egy egész jó kis kareoke-buli keveredett. Éjjel mi átmentünk Fenyvesre Gáborék nyaralójába, ott aludtunk, és vasárnap délután jöttünk haza.

Jó kis mozgalmas hétvége volt, jól éreztük magunkat, de most jó lesz egy pihenős hétvége is. :)

Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa! :)

Bocsánatot kérek szépen először is mindenkitől!

Tudom, randa egy alak vagyok, hogy nem írtam, de mostanában semmire nincs időm. :( Ez persze egyben jó és rossz is. Most megpróbálom bepótolni a hiányosságaimat.

Voltunk ugye július elején Sopronban nyaralni. Nagyon jó volt, főleg hogy 16 éve voltam utoljára ugye. Képek a pisasámon: ( http://picasaweb.google.com/kecskes.agnes/Sopron2010070209#).

Menéztünk nagyrészt mindent, amit meg kellett. Sokat sétáltunk a városban, voltunk a Sörházdombi-kilátóban, a Taródi (Bolond)-várban, Fertőrákoson, Nagycenken, bobozni...

Azóta visszaestünk a dolgos hétköznapokba, mindketten rendesen elhavazódtunk munka terén is meg egyébként is. Én hetente kétszer járok tornázni, majdnem minden hétvégén van valami programunk, mindig van mit csinálni. Jó érzés, hogy így két év után már nekem is vannak saját programjaim, kialakult baráti köröm itt Kaposváron.Van egy nagyon aranyos új kolleganőm a cégnél, vele szoktunk néha beülni valahová és tornára is együtt járunk

Ha minden jól megy és sikerülnek a terveink, akkor úgy néz ki, ha tavaszra rendbe jövünk anyagilag, veszünk fel hitelt és megvesszük a lakást. Viszonylag olcsón megkaphatnánk berendezéssel együtt, felújítani nem kell, max. a bojlert és a mosógépet kicserélni. Nagyon jó helyen van, mindenhez közel és magát a lakást is nagyon megszerettük.

Ezek történtek velem mostanában nagyjából, más nagy újdonság nincs. Élem a kis életem, boldog vagyok, dolgozom és teszem a dolgom. :)

Várakozás

Várok, várok, várok, és már tűkön ülök. :) Pénteken megyünk nyaralni Sopronba!!!!! Nagyon de nagyon várom már, utoljára - ha a kiskori dömösi nyaralásokat nem számolom - 1994-ben voltam Hovátországban nyaralni. Nagyon olcsón kifogtuk a szállást: kettőnknek 28.500 ft 7 éjszkára. Csak szállás van benne, kaja nincs, de nem is baj, legalább nem kell hozzá igazodni. Sokmindent szeretnék megnézni, és sokminden van, amit nem fogok, mert pl. a fertődi kastélyba sajnálom az 1500 ft-os belépőt. Ennyit nem vagyok hajlandó kiadni érte. :) Viszont Fertődre, Nagycenkre, Fertőrákosra, esetleg Kőszegre szeretnék elmenni.

Múlt héten felhívott a nagyobbik nővérem, hogy lennék-e a kisebbik fiának (Márk) a keresztanyja. Én természetesen igent mondtam, úgyhogy várhatóan még a nyáron keresztanyukája leszek ennek a tündéri kismanónak.

A másik gyerkőcnek, Regőnek, aki a kisebbik nővérem kicsifia pedig múlt szombaton volt a keresztelője:

Nekem pedig múlt héten megcsinálta egy barátnőm a körmömet. Már kétszer volt életemben, de mind a kétszer olyan "ügyes" műkörmöst fogtam ki, hogy max. egy hétig bírta. Viki pénteken tette fel, úgy tűnik, ez talán meg is marad. :) Nagyon ügyes a csaj, szépen, precízen dolgozik, csak ajánlani tudom. Ja, és manikűr-pedikűrt is vállal. :)

Na, ennyi voltam most, nem hiszem, hogy péntekig írok még, úgyhogy kilencedike után jövök az élménybeszámolóval. :)

Szép nyarat mindenkinek, remélem, most már marad a jóidő! :)

Sebák ötlete :)

Drága Sebákom ötlete alapján ma a gyerekkorom következik.

Konkrét gyerekkori kedvencem nem volt... a lovakon kívül. :) Értük mindig is rajongtam. ezen kívül voltak futó kedvenceim, ezek általában a nővéreimről ragadtak rám. Ők 6 és 8 évvel idősebbek nálam (Timi és Ancsa), és sokat "lógtam" velük, főleg Timivel, mert vele sokáig egy szobában is laktam, így mindig azt kellett hallgatni ill. nézni, amit ők akartak. :) Ezért pl. az E.T-t is először németül láttam évekig. :) Ezen kívül volt Szandi-, Bonanza Banzai-, mulatós, 2 Unlimited-, stb. őrület is. Sokszor néztünk musical-eket, valószínűleg ezért szeretem nagyon ezeket a mai napig is.

Voltunk párszor Romániában a rokonoknál, ilyenkor mindig 3+2-t hallgattunk, innen ragadt rám a mulatós zene szeretete. :) 2x voltam külföldön nyaralni, 1992-ben Olaszországban, 1994-ben Horvátországban; volt, hogy beültünk az autóba családostul és elindultunk az orrunk után. Ilyenkor Anya csinált szendvicseket, hallgattuk a kazettákat és énekeltünk teli torokból. :)

Az ünnepeink mindig nagyon szépek és meghittek voltak, a Karácsonyok maradtak meg leginkább az emlékezetemben, ilyenkor Timi gitározott, Ancsa és én pedig furulyáztunk, ill. mindenki énekelt. Jött mindkét nagyszülő pár, 2 nagybátyám az unokatestvéreimmel. Az nagyon megmaradt, hogy 24-én este Apa mindig átsétált velünk a Mamáékhoz, közben persze Anya feldíszítette a fát, elkészült mindennel. Mikor mi jöttünk haza, láttuk a karácsonyfákat és mondogattuk, hogy kikhez jött már meg a Jézuska. :) Otthon nem sokkal a hazaérkezésünk után nálunk is csengetett az "Anya-Jézuska". 25-én a Mamáéknál voltunk apu testvérével és az ő családjával.

A nővéreimmel elég változó volt a kapcsolatunk. :) Mivel viszonylag sokkal idősebbek voltak nálam, általában az történt, amit ők szerettek volna- ezt ők persze, ha megkérdezném, fordítva mondanák, szerintük én mint kicsi el voltam kényeztetve, és az volt amit én szerettem volna. :)

Felnőve szerintem jó a kapcsolatunk, bár én szeretném, ha még jobb lenne, szorosabb, többet beszélgetnénk. Néha azt érzem, nem mindig tudunk egymásról, csak a másikon vagy Anyuékon keresztül.

Ja és Sebákom! Őszinte leszek, de Barbi-babákon kívül nem nagyon emlékszem arra, hogy nagyon babáztam volna. :) Inkább Lego-ztam és társasoztunk.

Kedvencek IV.

Nagy és okos nővérkém tanácsára - miután én kifogytam az ötletekből - a mai bejegyzés a kedvenc ételeimről fog szólni; ennek következtében igen rövid lesz. :) Azt hiszem, könnyebb összeszedni, hogy mit és milyen formában nem eszek meg. :)

Alapvetően iszonyatosan válogatós vagyok, eddig csak egyetlen nálamnál válogatósabb emberrel találkoztam. Nem szeretem: gomba, karfiol, brokkoli, zeller, spárga, tengeri herkentyűk (hogy ne állítsak valótlant, múltkor megkóstoltam a rákot és finom volt, úgyhogy még bármi lehet), káposzta (csak a fejeskáposztát vagyok hajlandó megenni és csak savanyúságként vagy székelykáposzta formájában), zsíros húsok (leginkább pulykát vagy csirkét eszek, de ebből is csak mellét, esetleg sertést, ha rántott hús, ill. marha- és vadpörköltet). A májat csak resztelve, a tojást csak főve, ill. tojásos nokedli formájában, a sajtot csak a trappistát eszem meg. A sóskát én szeretem, a spenótot Gábor. :) A cukkinit nem szeretem, a padlizsánt és a patiszont (csillagtök) maximum rántva. A sült zöldségek sem tartoznak a kedvenceim közé.

Most a diéta kellős közepén (pont a héten léptem túl a félidőt) már ott tartok, hogy azt is megenném, amit egyébként nem szeretek, csak ehessek normálisan. :) A legnagyobb kínzásnak akkor tettem ki magam, amikor gyümölcs napon velem szemben a kollegám rántott húst evett, az illata szállt felém, a nyálam pedig majdnem kifolyt. :) De túléltem.

Na, ezek után hívjon meg engem vacsorára valaki. :) Hozzáteszem, a jó magyar ételekkel (pörkölt, rántott hús, paprikás krumpli, székelykáposzta/töltött káposzta) le lehet venni a lábamról - nomeg a sütikkel. :)

Folyt. köv... nem tudom mivel. :) Virágom nincs kedvenc, könyvem-filmem mindig épp a legutóbbi, ami megfogott. :) Ötleteket kérek! :)

Kedvencek III.

Ahogy ígértem, folytatom a sorozatot a kedvenc helyeimmel.

Elsőszámú kedvencem: Dömös

Dömös a Dunakanyarban megbúvó pici, 1200 fős, ámde nagy történelmi múlttal rendelkező falu, innen származik édesapám. Soha nem éltem ott, nyaralni voltam kiskoromban 1-2 heteket. De mégis olyan nekem, mikor odaérek, mitha oda mennék haza, a szívem egy darabja ott van mindig. A Duna, a hegyek, a kis patak a ház előtt, a Csaja-forrás, a Prépostsági romok, a trón helye, ahol 1063-ban I. Béla királyra rászakadt a trón, Lepence,... mindenhez köt valami. Van (lassan csak volt) ott egy házunk, amit a Nagyszüleim építettek, de sajnos (főleg Mama halála után) már nem tudtak havonta 1-2x elmenni és rendben tartani a dolgokat, így nem sok értelme van megtartani. Mindenkinek a szíve szakad meg, de fejben tudjuk, hogy muszáj volt meghozni a döntést, és úgy tűnik, nyár végén megveszi egy szimpatikus házaspár. Annak örülök nagyon, hogy nem dózerolják le és építenek a helyébe egy csodapalotát, hanem a hölgy magába a házba szeretett bele, így rendbe szeretnék hozni.

http://www.domos.hu/

A szívem másik csücske természetesen Siófok, ahol születésemtől kisebb-nagyobb megszakításokkal 23 éves koromig éltem. Azt hiszem, magát a várost senkinek nem kell bemutatnom. :) Minden arcát szeretem. Felnőttként a nyárit kevésbé, hisz az nekünk, ottani lakosoknak a reggeltől estig (éjjelig) tartó munkát jelentette, de így is megtaláltam a szépségeit; a téli csendet, az őszi-tavaszi Balatont, a csendes sétányt, a parkokat... Hiányzik, és furcsa, de 2 év után már olyan nosztalgiával gondolok vissza, mintha 30 éve jöttem volna el. :)

http://www.siofok.hu/index.php

A harmadik kedvenc városom, bármily meglepő is, de Kaposvár. Azt szerintem mindenki tudja, hogy egy sokszor emlegetett férfiember miatt költöztem ide 2008 augusztusában. :) Egyikőnkek sem volt munkája, és igen nagy luxus volt fenntartani 2 albérletet, és utazgatni egymáshoz. Így megbeszéltük, hogy nyár végén költözöm. Előtte életemben talán háromszor ha jártam Kaposváron, de egyik sem volt igazán maradandó élmény. :) Viszont olyan gyorsan és feltűnés nélkül belopta magát ez a város a szívembe, hogy amennyire nosztalgiával gondolok Siófokra, annyira honvágyam van Kaposvár iránt, amikor elmegyünk pár napra.

https://www.kaposvar.hu/

Persze több város is van, amit szeretek: Vác, Pécs, Székesfehérvár, Eger, de ezek igazán a szívem csücskei.

Kedves Olvasóim (ha vagytok)! :) Nem tudom, kíváncsiak vagytok-e még kedvenceimre, folytassam-e. Kérlek, írjátok meg (chat-ablak, megjegyzés, e-mail, MSN, skype,...), hogy folytassam-e, és ha igen, mire lennétek kíváncsiak. :)

Kedvenc II.

Ma a kedvenc állatom(aim)at mutatom meg.

Az első számú kedvenceim a lovak:

Ezen én vagyok még 2006-ban a Pomádé nevű lovacskával Siófokon. Azóta - mint megtudtam nemrég - sajnos megszűnt a lovarda ahova jártam, és mi más épülne a helyén, mint lakópark. :( Sajnos a lovakkal nem tudom, mi lehet, gondolom Lajos, a tulaj eladta őket, de nagyon sajnálom mind a lovakat, mind a tulajt, akinek a lovak (voltak) az élete.

Második kedvenceim a cicák:

Ő Nyunyó, akit akkor kaptam, amikor még Siófokon laktam albérletben. Nagyon aranyos kismacska volt, ahogy hazaértem, bújt az ölembe, egy idő után velem is aludt (amit pedig váltig állítottam, hogy ezt soha nem teszem meg egy állattal sem.) :)

Amikor Kaposvárra költöztem, nem tudtam elhozni magammal a 3. emeleti lakásba, így otthon maradt Anyuéknál. Mára teljes mértékben kerti macska lett, nem igazán engedi magát megsimogatni és még hívásra se jön be a házba. :) Kis öntörvényű lett.

A harmadik kedvenceim a kutyák, amik biztosan lesznek (minimum ketten), ha kertes házban fogok lakni. 6 éves koromban kaptam egy kiskutyát a születésnapomra, 21 éves voltam, amikor sajnos el kellett altatni, nagyon öreg és beteg volt már. Ő egy fekete puli volt, becsületes nevén Bogár, de nekünk csak Bogi. Nagyon szeretem a pulikat, de szerintem még egy nem lesz, mert mindig csak Bogival hasonlítanám össze. Kiskoromban volt egy skót juhászunk is, de rá nem nagyon emlékszem. :( Boginak volt egy "férje" is, ő volt Bojti, akit 3 évesen elütött sajnos a vonat. :(

Utána került hozzánk Rexi, a német juhász kutya. Nagyon aranyos, bolond kis kutya volt, viszont felnőttként nagyon félős lett. Nagydarab kutya, így mindenki megijed tőle, pedig soha senkit nem bántott, inkább ő ijed meg idegen kutyáktól, vihartól, zajtól. Még mielőtt valakiben felmerülne: nem, nem bántottuk soha, kiskorában kaptuk és soha eszünkbe nem jutott bántani.

Na meg ott van még Anyuéknál Bojti, a puli, akit nem sokkal Bogi halála után 2-3 héttel hozott haza Apu. Nem nagyon örültem neki, tudtam, hogy nem fogom tudni úgy szeretni, mint Bogit. Így is lett. Aranyos kiskutya, megsimogatom, de nekem A PULI, az csak a Bogi volt. :(

Ők a kedvenceim, de végülis minden állatot szeretek, csak nem mindegyikhez nyúlok hozzá. :) Pl. egy kisoroszlánt megsimogatnék, de egy kígyóhoz véletlen se érnék hozzá. :)

Folyt. köv., talán a kedvenc helyeimmel. :)

Kedvenc I.

Hátha vannak olvasóim, és ha vannak, hátha nem tudják, miket szeretek. Úgyhogy elkezdem egy-egy bejegyzésben leírni, bemutatni, miket is szeretek.

Egyik kedvenc - és szerintem gyönyörű - zeneszámom:

Kormorán: Szeretlek (Ima II.)

http://www.youtube.com/watch?v=yWQ1N_R0pRw

Miért is járnak a nők párosával a WC-re?

Lerántom a titkot a női WC-ről :-D szíves figyelmébe minden nőnek. És férfinak....

Hát igen....
A nagy titok a nőkről és a wc-kről.
Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a wcdeklit wcpapírral, majd ezt követően kis darab wcpapírkákat tett a wcdekli teljes felületére. Végül megtanította: "Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre". Ezt követően megtanította "a pózt", azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj és ne is érj hozzá a felületéhez. "A Póz" megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében.

De még felnőttként is nehéz megtartani amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.
Amikor el "KELL" menned vécére nyilvános helyen azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz., mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy "behugyozom". Végül rád kerül a sor de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy "ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább".
Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.
Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.

Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a taskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a
területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanus meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal amiket szép lassan tettél bele, de a nagyrészét nem is használod, de mégis ott van hátha kelleni fog valamikor.
De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad "a pózba". Micsoda megkönnyebbülés!!!... Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni. mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed amely tartja az ajtót kinyújtva és egy 5 kilós táska a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél nem volt időd letörölni a vécédeklit és bevonni papírral. Valószínüleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: "sose ülj rá a nyilvános vécékre", ezért úgy maradsz "a pózban" remegő lábakkal.De jaj. egy rossz kalkuláció miatt érzed ahogy egy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!
Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet ne érje, de hát óriási koncentrációt ígényel megtalálni a helyes "pózt". OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a wcpapírt, de . a k. életbe!!! Üres, nincs papír (mindig üres)! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papírzsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni muszáj elengedni.
És persze, hogy amikor elengeded valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az informació, aki kint várakozik, ezért az ajtót
már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rádtörni (ebben mi nők, nagyon tiszteljük egymást) és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papírzsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet. Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az
erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy a vádlid már majdnem szétrobbant.
Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról. És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem és hát valljuk be, "nem tudhatod milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen"... már teljesen ki vagy merülve, amire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a wc-t. Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság és addig érintgeted amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a notre-dame-i toronyőr púposa lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról. A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre
áldozni és kimész.
Ha szerencséd van nem húzol magaddal egy darab papírzsebkendőt a cipődön vagy ami még rosszabb nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.
Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfi vécébe, kijött és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.
"Miért voltál bent ilyen sokáig?" -kérdezi az idióta.
És csak ennyit válaszolsz: "Sokan voltak".

Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a
papírzsebkendőt az ajtó alatt és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a "pózt" és a méltóságodat.

Köszönöm mindazoknak akik, voltatok velem mosdóban és voltatok fogasok vagy tartottátok az
ajtót!!!...
De ez olyan férfinak is szól aki eddig nem értette, miért mennek a nők egyszerre vécére . íme a válasz.

Hm...

Hm... Tudom, tudom, megint ezer éve nem írtam. :( Dehát semmi extra nem történik. Hétköznap dolgozunk, néha találkozunk haverokkal, heti 2x kondizok, és - meglepő módon - még mindig csinálom a diétát, hétfőn volt a 4. hete hogy elkezdtem és kb. 3-3,5 kiló fogyásnál tartok.

Hétvégén voltam anyuéknál, Gábor most itthon maradt. Nagyon jó volt hazajönni, olyan érzésünk volt, mint amikor 2 éve pont ilyenkor még csak 1-2 napokra jártam Kaposvárra. Soha nem gondoltam, még azt se, hogy Kaposváron fogok élni, nemhogy azt, hogy ennyire fogom szeretni magát a várost Gábortól függetlenül.

Munkahelyen minden rendben, 1 hónap múlva lesz, hogy egy éve vagyok a cégnél. És még mindig szeretem. Néha ugyan vágynék valami izgalmasabbra, vagy más munkakörre, de egyelőre örülök neki, hogy van egy - elvileg - fixnek tűnő munkahelyem. Sajnos mostanában egyre többen mennek el (akár önszántukból, akár nem), akiket megkedveltem ebben az egy évben. :( De megértem őket, kell a változatosság, és ha találnak jobbat, miért ne mennének? :)

Móniék esküvőjén nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szépek voltak, aranyos kis esküvő volt. Képek a Picasámon: http://picasaweb.google.com/kecskes.agnes/20100424MoniTibiEskuvo#

Ja, közben kiderült, hogy idén megyünk még egy esküvőre, jövő ilyenkor meg szintén hivatalosak leszünk. :)

Diéta

Még mindig nem adtam fel, egy hete folyamatosan csinálom (kisebb csalásokkal) a 90 napos diétát. Bár megfogadtam, hogy az elején nem állok rá a mérlegre, tegnap annyira vonzott, hogy muszáj volt. És láss csodát, a kezdeti 65 kiló helyett 63,5-et mutatott. :) Lassan, de biztosan haladok. Néha-néha picit csalok, (pl. csütörtökön az aranygaluskát képtelen lennék megenni egy pici vaníliasodó nélkül) de ha így is hat, ennyi belefér, megengedem magamnak.

Szombaton Budapesten voltunk a Construma Építőipari Szakkiállításon Gábor cégével (http://greenetik.eu), akik kiállítók voltak. Ahhoz képest, hogy akkor hallottam először a szélkerék működéséről, bedobtak a mély vízbe. Végülis egész jó volt, rengeteg érdeklődő volt és mint kiderült, a honlapnak is rekordszámú látogatója volt hétvégén. Jó lenne, ha beindulna az üzlet végre.

Holnap megyünk színházba, megnézzük a Víg özvegyet, állítólag jó darab. Remélem, tényleg az is lesz. :) Hétvégén pedig Móniék esküvőjére megyünk, pici kis esküvő lesz, Gábor lesz a tanú.

Ja, és végre találtunk lakótársat. Vasárnap délelőtt hívott Ági, aki a neten látta a hirdetést, délután megnézte a lakást, este becuccolt. Debrecenből költözött ide a párja miatt, de még nem tudnak összeköltözni, és így talált el hozzánk. Nagyon szimpi lányzó, remélem, ő tovább marad. :)

Konyhatündér

Tegnap... mit is csináltunk tegnap? Délelőtt elmentünk vásárolni a Lidl-be és a plázába, délután pihentünk kicsit, este pedig elmentünk barátokkal a Fregatt Étterembe, nekik is nagyon tetszett. :)

Ma délelőtt elmentünk a vásárba, és megintcsak a Lidl-be. :) Nomeg szavazni. Ebéd után ma is pihentünk, aludtunk egyet, utána én voltam a nap konyhatündére. :) Este megyünk egy barátnőnk szülinapjára, erre csináltam egy dupla adagos tiramisut, és akkor már Gábor is kért, úgyhogy neki is csináltam dupla adagot. :) Mivel holnap nekiállok a 90 napos diétának, elkészítettem a holnapi ebédemet is. Nagyon finom és pofonegyszerű kaja, bemásolom a receptet, hátha valakinek megtetszik:

http://mindmegette.hu/fokhagymas-tejfolos-csirkemell-sajttal-sutve.recept

Hozzávalók:

• 3 csirkemellfilé
• 2,5 dl tejföl
• 1,5 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• sajt (trappista, edámi vagy füstölt)

Elkészítés:

A megmosott csirkemellfiléket vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk, sóval és borssal ízesítjük. Serpenyőben hirtelen kisütjük pici olajon. Egy tepsit kivajazunk, belefektetjük a csirkemelleket. A zúzott fokhagymát elkeverjük a tejföllel, sóval, borssal ízesítjük, majd ráöntjük a csirkemellekre úgy, hogy mindenhol érje. Sajtot reszelünk a tetejére, szintén úgy, hogy befedje az egészet. Előmelegített sütőbe tesszük, közepes lángon addig sütjük, amíg a sajt szépen rápirul. Köretként szinte bármi megfelel: krumpli, rizs, saláta.

Most sül, az illata nagyon jó, remélem az íze is jó lesz. :) Kicsit most leültem, de nemsokára csinálunk bruschettát, a Fregattban azt kaptuk előételnek, és megkívántuk. :) Szintén egy olyan kaja, ami gyorsan megvan és finom is. :)

Szerintem lassan neki is állok, úgyhogy további szép hétvégét mindenkinek!

Bocsánat, bocsánat... :)

Ezer millió bocsánat mindenkitől, akitől "kikaptam" hogy nem írtam. :) Végülis nagyon sok minden nem is történt azóta. :)

A húsvétunk félig pörgösre, félig pihenősre sikerült.

Csütörtökön a Nagypéntekre mindketten szabadságot vettünk ki és - kisebb-nagyobb dolgokat kivéve - itthon lustultunk. Délután elmentem egy barátnőmmel a Tescoba (tudom, nem voltunk normálisak, nagypénteken tescozni), este meg átjött a barátjával, beszélgettünk, iszogattunk kicsit.

Szombaton Gábor szüleivel és a keresztanyujáékkal elmentünk Barcsra fürdeni. Nagyon jó az a fürdő, tényleg ajánlom mindenkinek. Kaposvártól 70 km, nagyon szép hely, meleg vízzel, kinti-benti medencékkel, jacuzzival, szaunákkal, és ehhez képest nagyon olcsó.

Honlapjuk: http://www.barcs.hu/termal/

Este elkészítettem a tiramisut, Gábor pedig a baconbe csavart pulykamellett (ezt is ajánlom mindenkinek: gyorsan megvan, nagyon egyszerű és nagyon finom) amiket vittünk vasárnap anyuékhoz. Ott voltunk egész vasárnap, este pedig bementünk Siófokra barátnőmhöz, Anitához és a barátjához, Baluhoz. Hát ott aztán előkerült a pálinka, utána a bor, majd amikor kiderült, hogy Balu akkor lett háromszoros nagybácsi, a pezsgő is. :) Éjjel 3kor értünk haza Kaposvárra; még jó, hogy Gábor nem iszik. :)

Ezek után hétfőn egész nap ki se keltünk az ágyból, csak aludtunk és DVD-ztünk. Aztán jöttek újra a munkás hétköznapok.

Ma voltam fodrásznál, nagyon aranyos kis hajam lett: több benne a melír, pár centivel rövidebb, befelé van szárítva, de az alja kifelé kunkorodik. Majd lehet hogy csinálok képet, akkor teszek fel. :)

folyt köv...

Itt is vagyok, csak Gábor meghívott ma vacsizni. ;) Nyílt egy étterem Kaposváron, a Fregatt Étterem, gondoltuk, kipróbáljuk... És nem vesztettünk vele, sőőőttt... az egy dolog, hogy én nem tudtam megenni a 2 szelet husit sok-sok krokettel, de Gábor is nehezen gyűrte le az adagját. :)

http://fregatt-etterem.atw.hu/

Egy ideig ez volt az utolsó nagy evésem, ugyanis hétfőn nekiállok a 90 napos diétának(drukk-drukk-drukk magamnak), valamint heti 2x el fogok járni kondizni is. Muszáj valamit tennem, ha már Rubint Réka nem segített. :) Mindenki drukkoljon és támogasson mert képes vagyok feladni. :)

Valamit még akartam írni, de nem tudom hogy mit, sebaj, majd ha eszembe jut, leírom. :)

Most megyek fürdeni, aludni, szép álmokat (reggelt, napot, estét) mindenkinek! :)

Zalakaros

Miután szombaton kipihentük a pénteki buli "fáradalmait", vasárnap elmentünk egy baráti párral fürdeni Zalakarosra. Jó kis fürdő, egyszer már voltam ott. Viszont most csalódtam bennük. :( Hideg volt az élménymedence vize is, és fűtés se volt. Amit azért nem értek, mert ugye termélfürdő... Tehát melegvizük van... És kimentünk a vízből és szabályosan fáztam. De összességében jól éreztem magam, voltunk az élményrészben, kint is, szaunáztunk, sőt, még úsztam is pár hosszt. Nagyon jól esett, utána sokkal könnyebben tornáztam itthon.

Ha eláll ez a nyamvadt eső, ami ma egész nap esett, előveszem a biciklit, rendbeteszem és azzal fogok JÁRNI dolgozni. Nem egyszer-egyszer elmegyek biciklivel dolgozni, hanem nap mint nap. Ezt most kőkeményen elhatároztam. :)

Jajj, jut eszembe, pénteki buli. Mint kiderült, nagyjából ahányan voltunk, annyifelé széledtünk szét. :) Éviék hazamentek, mi elmentünk hamburgert enni, aztán "behallgatóztunk" Retroba, ahol az Acoustic Jam helyett gépi zenét hallottunk, úgyhogy elmentünk haza (utólag derült ki, hogy a padláson volt a koncert; sebaj, majd legközelebb), Vicáék átmentek Retroba, Vikiék nem tudom, hova lettek. :)

Buli

Most nem írok sokat, csak egy kis élménybeszámolót tartok a tegnapi buliról. :)

2-3 hete pár kolleganőmmel kitaláltuk, hogy kéne csinálni egy télűző-tavaszcsalogató bulit. 19ére időzítettük, mert aznap volt Acoustic Jam koncert a Retro-ban (ahova végülis nem jutottunk el). :)

Fél 9kor találkoztunk a társasággal aMozivilágban, 10 körülre mindenki odaért, még azok is, akik nem ígérték magukat, voltunk vagy huszan minimum, úgy kellett székeket szerezni. :) Beszélgettünk, iszogattunk, énekeltünk, táncoltunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Úgy volt, hogy éjfél körül átmegyünk a Retroba... Hát mi Gáborral el is indultunk... aztán kikötöttünk a hamburgeresnél és eljöttünk haza. :D Hogy a többiek mikor hol kötöttek ki, jó kérdés, majdhétfőn meghallgatom az élménybeszámolót. :) De voltunk egyketten, akik már Mozivilágban egy "picit" spiccesre ittuk magunkat. :) Szóval szerintem egy jól sikerült kis buli volt, remélem lesz még ilyen, jó lenne. :)
Sajna túl sok publikus és normális kép nem sikerült, egy van, amire talán rá tudom fogni, hogy viszonylag jó lett:

A képen balról jobbra: Évike, én, Vica, Vica férjének unokatesója és Anikó. Itt már elég jó kedvünk volt és azt hiszem, a Honfoglalást énekeltük. :)

Mea culpa!

Ezermillió bocsánat mindenkitől, de mindenféle más dolgom volt mostanában, hogy írjak. Még gép elé is alig kerültem néha. :) Bizony, a háziasszonyok élete. :D

Tegnap volt véradás a cégnél, és bizony bizony életemben először magamtól elmentem. Eddig azt mondtam, hogy engem senki ne szurkáljon ha nem muszáj. Aztán belegondoltam, hogy mi lett volna 2 éve nyáron, ha épp az én műtétemnél fogy el a vér (bár azt hiszem nem kaptam)... Úgyhogy voltam olyan bátor, hogy hagytam megszúrni magam. Annyira nem volt gáz, csak este kicsit bágyadt-szédülős voltam. De lehet hogy legközelebb is elmegyek. :)

Múlt csütörtökön megtartottuk végre az elmaradt karácsonyi céges (lassan húsvéti) vacsinkat. Egy kicsit talán sznobnak mondható gourmet étteremben voltunk, ahol tényleg jobban lakott a szemünk mint a gyomrunk. :) Végülis egész jó kaját váasztottam, ami viszonylag nagy mennyiség volt. Előételnek az egyik kollegánk szervezett egy kis "finomságot": sertéshere-pástétomot és göngyölt sertésherét. Hát... nem sokat ettem belőle. :D

De azért pár jó képet csináltunk:

Kollegákkal:

Még mindig tornázok minden nap. Igaz, hogy kilókban nem látszik, de érzem, hogy jobb a közérzetem. Ha kijön a jóidő, akkor szeretnék bicklivel munkába járni. :)